NEVETSÉGES POLITIKUSOK VEZETIK EZT AZ ORSZÁGOT
MENNYIBŐL ÁLLNA AKÁR FŰTÖTT ÓRIÁSI SÁTORHANGÁROKAT LÉTREHOZNI?
"Ugyanakkor az új helikopterek érkezése a kiszolgáló infrastruktúra jelentős fejlődését is fogják eredményezni: új tároló és javítóhangár kell az új helikopterekhez: olyan új hangárkomplexumok létesülnek majd, amikben például a kompozit lapátok javítása lehetséges lesz.
Azonban az új hangárok már a nagyjavított, eddig a „ridegtartást” jól bíró orosz típusok esetében is egyre fontosabb lesz: ugyanis a beépített folyadékkristályos kijelzők „a megfagyok, majd kiolvadok, majd megint megfagyok” tortúrát egyre kevésbé viselik el. Azaz nemcsak a nyugati technika lesz kényes, hanem már az orosz is igényli az infrastruktúra korszerűsítését."
harcihelikopter.blog.hu
Bevezetés gyanánt
A szocialista blokk leomlása előtt Európában hadrendbe egyedül az NDK állított Mi-24P (Hind-F típusú), harcihelikoptereket. Összesen 12 db Mi-24P-t rendszeresítettek, melyek gyártási számai 340330-től 340341-ig terjedtek. Érdekesség volt, hogy a németek P-t kaptak, amivel egyedülállónak számítottak a szocialista blokk európai országai között, hiszen mindenki más V verziót kapott: hazánk, a lengyelek, (ekkor még) Csehszlovákia, Bulgária mind-mind Mi-24V-t kapott, egyik nemzet sem a két GSh-30-2K típusú duplacsövű 30mm-es gépágyúval felszerelt P változatot. Igaz, a Mi-24P lényegében a Mi-24V bázisán – rövid fejlesztést követő – módosításból született meg: ugyanazzal a 9M114 Sturm irányított rakéta-fegyverzettel látták el, mint a V verziókat, ugyanúgy függeszthetőek rá a PTB-450 póttankok, és ugyanúgy hordozhatják a B-8V20 nem irányított (NIR) blokkokat is {1}. Összességében tehát szinte ugyanazon típusnak vehetjük, mint a Mi-24V-t, szemben mondjuk a Mi-24D-kel.
Visszatérve a német Mi-24P-kre: a német újraegyesítést mind a 12 db Mi-24P-t még aktív időszakát élve érte meg, ez nem meglepő, hiszen az 1989-es gyártású gépek 1991-es évben voltak két évesek. Azonban hosszú aktív időszak nem adatott meg nekik. Még ezen év során átkerültek az újonnan megalakult Luftwaffe állományába, ahonnan nemsokkal később máris eggyel kevesebben lettek: az USA 1993-ban „lecsapott” a kínálkozó alkalomra és az innen-onnan összegyűjtött (zsákmányolt) Mi-24-es flottáját egy-egy Mi-24P-vel és Mi-24D-vel bővítette az egykori NDK, immáron újraegyesített Luftwaffe állományából. Így történhetett az, hogy a 96+51-es (gysz: 340341, NDK: 512, Luftwaffe: 96+51) Texasba került. Ezt követően az állomány további 6 géppel csökkent, mely fél tucat helikoptert hazánknak ajándékoztak, és melyek 1995 nyarán meg is érkeztek – vasúton – Magyarországra.
A két Mi-24P a szentkirályi ezred bezárását követően Szolnokon üzemelt tovább, a többi 4 db P is ugyanide került átszállításra és az idők során a bázis több helyére ide-oda átmozgatva várták sorsuk jobbrafordulását. Természetesen állapotuk tovább romlott, feltámasztásukra (nagyjavításukra) nem sok esély mutatkozott.
photo41.jpg
A négy, sorsa jobbra fordulását váró Mi-24P Szolnokon 2009 októberében (Forrás: hunavia.hu). Ekkor még szinte a csodával volt határos az a vízió, hogy ezek valaha még egyszer repülni fognak
Aztán elkövetkezett 2017 és a várva várt haderőreform benne a Mi-24-esek reneszánszával
A bejegyzés közvetlen „szereplőjétől” a Mi-24P típustól kicsit eltérve, de mégis megmaradva a harcihelikopterek jelenénél és jövőjénél egy kitérőt kell tennünk az ismételt rendszerbeállítás apropóján, ugyanis sokakat meglepett a Mi-24-esek ismételt, illetve egyes gépek esetében először történő hadrendbe állítása.
Aki kicsit is nyomon követte a hazai Mi-24-esek sorsát, az tudhatja, hogy lényegében 2004-től kezdve lassú elmúlás jutott nekik osztályrészül: egyre kevesebb lett az üzemképes példány, a műszaki kannibalizáció fokozódott, de amikor már a leállított helikopterekből kiszerelhető üzemképes alkatrészek is elfogytak, akkor egyik hónapról a másikra tűntek el hazánk egéről a harcihelikopterek. Az ekkori állapotokat kiválóan szemléltető mozzanat volt például az, amikor mindösszesen egy lapátkészlet volt, így azokat rakosgatták egyik – utolsó kettőként – megmaradt P-ről ide-oda, azonban ez már az agónia volt: mivel az utolsó nagyjavítási hullám – leszámítva a két P-t – 2001-2003 környékén történt meg, így könnyen kiszámítható volt, hogy a nagyjavítás+8 év naptári idő előbb-utóbb minden – amúgy üzemképes – Mi-24V-t és D-t utolér. A két 2004-ben nagyjavított Mi-24P a végére maradt, hogy legyen, aki „lekapcsolja a villanyt”. Utolsó repülésükre 2013-ban került sor, látványos búcsúrepülésre nem került sor.
Ezután az évek teltek-múltak és lassan mindenki kezdett lemondani a hazai harcihelikopterekről, és kezdte elfelejteni, hogy volt egyszer nekünk is potens harcihelikopterünk. Érdekessége volt azonban ennek az időszaknak, hogy a Mi-24V-ket (9 db) és Mi-24P-ket (2+4 db) nem vonták ki a hadrendből! Az 500-as szériájú Mi-24D-ktől elbúcsúztak, de a korszerűbb változatoktól nem, így egyedül ez tartotta a reményt, hogy egyszer a főnix is feltámadhat hamvaiból, ha már a hamvakat nem szórták szerte-széjjel.
Aztán elkövetkezett a 2016-os év, amikor előbb a Mi-17-esek kerültek ki oroszországi nagyjavításra, majd nem sokkal később a Mi-24-esek nagyjavítását határozta el a kormányzat. A HM kommunikációjában kezdetben 12 db Mi-24-es szerepelt, aztán ez 8 +4 opciós példányra csökkent.
Hogy pontosan milyen indokból határoztak úgy a döntéshozók, hogy a harcihelikoptereket ismételten hadra fogható állapotba hozzák meghatározni elég nehéz.
Az egyik narratíva szerint a Mi-24-esek reaktiválására a migránsválság és a fokozódó határőrizet miatt volt szükség.
A másik narratíva szerint az indok a „vissza a gyökerekhez”, másképpen fogalmazva „építsük fel újból a légierőt a korábbi alapokra építve” megközelítés volt: azaz hazánk honvédségének korszerűsítésére (újjáépítésére?) nagy szükség van a stabil alapokra, azazhogy lehessen mire építeni. És ahogyan ez a stabil alap a szállítóhelikopterek esetében a Mi-17-es típus volt, úgy a harciak esetében a Mi-24-es. Igaz, hozzá kell tennünk, hogy a szállítóhelikopteres feladatkör és azon képességek, amikre a Mi-8/17-esek képesek nem tűnt el, csak elhalványult, hiszen amikor majdnem minden tizenhetesünk a földre kényszerült, aközben is a 3 db – egykori civil alkalmazású Oroszországból beszerzett, nagyjavított – Mi-8-as, illetve az ekkor még aktív exfinn Mi-8-asok (2db) segítettek a szállító/kutató-mentő képesség megőrzésében.
img_3334.jpg
Jól kiegészítik egymást: avagy földön a harciak, levegőben a szállítók. A PTB-450-es kiegészítő üzemanyagtartállyal ellátott Mi-17-es egy Mi-17N-re korszerűsített verzió. Ugyan volt egy olyan időszak, amikor (nagyjavítás hiányában) ezek sem repülhettek azonban ez már a múlt: 2017-ben 8 év naptári és 2000 üzemórával tértek haza, és többek között a szállítóhelikopteres NVG funkciót is visszakapta honvédségünk.
A harciak esetében azonban más volt a helyzet. Itt helyettesítő típus nem nagyon jöhetett szóba, hacsaknem a rendszerbeállított két mókust (AS-350B) nem vesszük, ami ugyan a repkészséget nagyrészt szinten tartotta, de azért mégsem tudta azt nyújtani, amire egy vérbeli harcihelikopter képes. Amúgy a két AS-350B rendszerbeállítása is főnyereménynek bizonyult: a 2016-ban átvett AS-350B-kel az állomány rövid idő alatt 1000 órát repült. Ez nagy szó, hiszen a gyártó, Franciaország ismerete szerint jóllehet 136 országban repül a miénkkel azonos típusú helikopter, de ilyen magas óraszámban nem sokan üzemeltetik a mókusokat. Emellett ugyancsak beszédes, hogy több mint 100 órás intervallumra lehet tenni egy meghibásodást, így nemcsak sokat, hanem nagyon biztonságosan, költséghatékonyan és kiszámíthatóan tartható üzemben az AS-350B.
A Mi-24-esek ismételt rendszerbeállítása. Indokolt?
Még mielőtt pro és kontra megfogalmazzuk érveinket a rendszerbeállítás (továbbüzemeltetés) mellett és ellen, érdemes számba venni, hogy mit is tud tulajdonképpen a Mi-24-es. Ugyanis nagyok sok kritika éri a helikoptert, s gyakran ez abból fakad, hogy sokan, csak mint harci-, és nem mint többfeladatú helikopter gondolnak rá. A kritikáknak sokszor szubjektív színezete van, azaz például „nem jó a Mi-24-es, mert orosz, s minden ami orosz az rossz, ellenség, stb.” – ezekre természetesen reagálni nehéz és nem is lehet, illetve el is kanyarodik a bejegyzésünk témájától.
Képességek, amikre a frissen nagyjavított harcihelikopterek révén ismét számíthatunk:
1. Légi sugárfelderítés – a Mi-24-es sugár a MH-ban rendszeresített típusok között egyedülállóan, vegyi és biológiai védettséggel rendelkezik (nemcsak a személyzet, hanem a tehertér is hermetizált. Éppen ezért fejlesztették ki az oroszok a Mi-24 bázisán a Mi-24R majd RChR vegyi és biológiai felderítő változatot.) S nemcsakhogy maga a gép védett a sugár- és biológiai szennyezések ellen, hanem még saját magyar fejlesztésű sugárfelderítő konténerrel is rendelkezünk, amellyel óránként 10-12 négyzetkilométernyi területről lehet villámgyorsan élő adatokat szolgáltatni és tovább küldeni kiértékelésre. (Erről részletesen írtunk itt a blogon is.)
2. A Mi-24-es a rendszeresített DG-64M berendezés segítségével képes külsőleg függesztett terhek, berendezések szállítására és célbajuttatására is. Adott esetben a Mi-17-eseknél rendszeresített „bambi bucket” tűzoltóberendezés használatával 1500-2000 liter vizet képes az oltandó területre szállítani, és képes homokzsákok szállítására is. (Ilyenkor a szokásostól eltérően nem két fő a személyzete, hanem kiegészül egy harmadik hajózóval is a létszám.)
3. A Mi-24-es – adott esetben helyettesítő jelleggel – képes a kutató-mentő feladatkört is ellátni.
4. Kénytelenek vagyunk elfogadni azt a tényt is, hogy a valós idejű, sokszor pontszerű beavatkozást igénylő határvédelem ismételten előtérbe került, mely feladat ellátására a Mi-24-es a legkiválóbb (és részben a legköltséghatékonyabb) megoldás:
maximális sebessége (335 km/h) nagyon gyors reagálást tesz lehetővé. (Viszonyításképpen: AS-350B: 280 km/h, Mi-17: 250-260 km/h, H145M: 269 km/h). De a szarvastehén utazósebessége sem elhanyagolható: 260 km/h.
repülési ideje alapból két és fél óra, mely 4x 450 literes póttartállyal 4 órára tolható ki. Így függesztett fegyverzetet (kivétel irányított rakéták) nem hordozhat, azonban 30mm-es gépágyúja, vagy 12,7mm-es géppuskája még így is rendelkezésre áll 250, illetve 1470 db-os javadalmazással, ami – ismerve ez eddigi légtér és határsértéseket – elegendő, hiszen fegyver alkalmazására (szerencsénkre) eddig sohasem került sor, elég volt a szimpla jelenlét.
Ekként kiválóan alkalmas a kis sebességű légijárművek elfogására, azaz a levegő-levegő feladatkör ellátására. Például a hazánkba illegálisan berepült An-2-es elfogására is több lehetőség kínálkozott volna. Persze ez sok más tényezőn is múlt volna, de magán a helikopteren és annak bevethetőségén (gyorsaságán) nem.
A határvédelem és adott esetben mélységben megvalósult határsértés esetében gyorsan képes a helyszínre érkezni, ott a légi felderítést elvégezni, a célt azonosítani és ha szükséges, akkor a deszantterében szállított határvadászokat (8 főt) alkalmas terep esetében pillanatok alatt kirakni, akik az intézkedést nyomban megkezdhetik.
Végül valódi elrettentő ereje van: hangja, és megjelenése - például a határ mentén demonstratív jelleggel - is hatékony morális fegyver. A figyelmet a földi egységekről elvonja, illetve jelenléte figyelmeztetően hat az illegális határátlépők számára.
5. Természetesen a valódi feladatára, azaz hatékony harckocsielhárításra és területcél lefedésére is alkalmas. Ezt nagyon magyarázni nem kell, hiszen a típus a világ leghatékonyabb harci helikoptereinek egyike mind a mai napig. Megbízhatósága, páncélvédettsége és ezen keresztül túlélőképessége legendás, a NATO által is elismert tény. Mivel a HM minden korábbi harcihelikopterhez kötehtő képesség visszaállítását ígérte, így valószínűsíthetően minden szükséges fegyverrendszert (lőszert) beszerez majd a helikopterek üzemeltetéséhez.
6. A Mi-24-es (és amúgy a Mi-8/17-es típuscsalád) hazai üzemeltetése is egyedülálló: a robosztus, megbízható, mondhatni igénytelen helikopterek a sérüléseket, meghibásodásokat jól tűrik. Kiválóan szemlélteti ezt, hogy a helikopter műszaki meghibásodásból egyik típus esetében sem következett be katasztrófa, de mégcsak gépveszteséggel járó esemény sem. Ez a rendszeresített 42 db Mi-24-es és 72 db Mi-8/9/17-esre vetítetten kiemelkedő eredmény! Reméljük ez a jószerencse a típusokat egészen a szolgálatuk végéig elkíséri majd!
7. Fejlesztési lehetőségek: ugyan a Mi-24-es nem mai konstrukció, azonban a továbbfejlesztés/korszerűsítés/újabb rendszerek integrálása nem megoldhatatlan feladat. Erre a típust üzemeltetők körében számos példát lehetne felhozni, de nem kell messzebb mennünk, mint a saját hazánk, hiszen a sugárfelderítő-konténer is hazai fejlesztésű korszerűsítés (képességnövelés) volt.
A fenti lista természetesen nem teljes, ugyanis bővíthető/alábontható lenne további képességekkel, úgy mint például különleges műveleti egységek kijuttatása, kiemelése, védelme. Ugyanígy felderítő csoportokkal kapcsolatos tevékenységek elvégzése. Emellett a terrorizmus elleni harc, konvojkíséret, kiemelt személyek védelme, illetve légi biztosítása is képességként tartható számon.
A Mi-24-es a NATO könnyűlövész alegységeinek támogatásához is hatékony fegyver: egyszerre képes irányított és nem irányított csapásmérésre, vizuális légifelderítésre, harci kutatás-mentésre, és adott esetben logisztikai feladatok ellátására is.
Úgy tűnik, hogy a képességek bővülnek, azaz a nagyjavítás mellett a korszerűsítés sem maradt el: valószínűleg NVG kompatibilissé váltak a gépek, korszerű önvédelmi és kommunikációs berendezésekkel kerültek felszerelésre.
Lehetőségek, melyekkel a Mi-24-eseink bevethetősége (sokoldalúsága és harcértéke) jelentősen javulhat:
NVG képesség kialakítása (erre az NVG kompatibilis festés láttán, és a cseheknél tett látogatás fényében minden esély megvan)
modern – nagy sebességátviteli lehetőséget biztosító – kommunikációs berendezések beépítése, illetve modern GPS navigációs rendszer integrálása (adott esetben plusz kijelzővel, mint ahogyan erre az orosz helikopterekben számos példát láthatunk: 2 db multifunkciós kijelző a pilótakabinban és KPS-53AV berendezés az operátoréban.)
deszantolási lehetőség megoldása leszállás nélkül (például fast rope módszerrel, mint ahogyan az UH-60-asok oldalsó deszantteréből is történik.) (A kötélre felcsatolt deszantegység spies rope kiemelését már korábban is alkalmazták Mi-24-essel is.)
alkalmazott függesztett fegyverek és konténerek körének bővítése: mind a négy belső függesztési pontra B-8V20 80mm-es NIR blokk kerülhetne, a GUV konténerek, vagy az UPK-23-250-es blokk alkalmazására kerülhetne sor. (Utóbbiakat például a csehek és a lengyelek rendszeresítették és használják is gyakorlatokon.)
img_4171.jpg
Teher célba juttatása Mi-24-es helikopterrel egy 2009-es hadgyakorlat során
Újbóli hadrendbeállítás pro és kontra
A Mi-24-esek újbóli hadrendbe állítása mellett egy sor érv fogalmazható meg. A fentebb bemutatott sokoldalúság mellett, rendelkezésre áll több évtizednyi hazai műszaki-logisztikai üzemeltetési tapasztalat, rendelkezünk magas fokon – még a szentkirályi „anyabázison” kiképzett – hajózókkal is, sőt a legtöbb operátorként Szolnokra átment hajózó mára gépparancsnoki kiképzettséget ért el. De időközben több egykori szolnoki minyós pilóta is jártasságot szerzett a Mi-24-esen és ezt pl. 2010-től Afganisztánban tökéletesíthették harci, illetve tudásátadási (kiképzési) tapasztalatokkal.
Egyedüli fenntartás a humán faktor esetében azzal kapcsolatosan merült fel, hogy nem estek-e ki a típust üzemeltető műszakisok és hajózók a gyakorlatból, hiszen a Mi-24-es legutoljára 2013 nyarán emelkedett a levegőbe és azóta eltelt 5 év. A HM információja szerint ezt úgy próbálták/próbálják kiküszöbölni, hogy a nagyjavítási „csomagban” benne van a pilóták és műszakisok ismereteinek „felfrissítése” is. Amúgy pedig tapasztalatból előrejelezhető, hogy a hősidőkben lépésről-lépésre, alaposan elsajátított üzemeltetési/repülési tudás nem tűnt el, a gépek hazaérkeztével pillanatok alatt helyreáll a készség.
Sokkal nagyobb baj az időközben pályát váltott, azaz a kiesett üzemeltető/hajózó állomány pótlása. A mai „piaci” környezet nem kedvez a HM-nek (sem). A jó munkaerőért küzdeni kell és láthatóan ezt teszi a HM is a Zrínyi2026 programja során: népszerűsít, toboroz, és iskolákat indít, azaz megalapozza a jövő műszakisainak és hajózóinak karrierjét. Azonban a megfelelően kiképzett létszám feltöltése nem történik meg egyik napról a másikra, így nagy a valószínűsége annak, hogy a kezdeti időkben a hajózó, de főleg inkább a műszaki állomány körében lesznek betöltetlen helyek. Azonban érdemes a tendenciát/folyamatokat megnézni és ez az, ami a Mi-24-esek ismételt rendszerbe állítását a leginkább indokolja: rendelkezünk egy megbízható, mind a mai napig korszerűnek mondható típussal és megvan hozzá a megfelelő üzemeltetési kultúra/tudás/tapasztalat/infrastruktúra is. A típust kiszolgáló és repülő állomány is többé-kevésbé rendelkezésre áll, de legalábbis a közeljövőben rendelkezésre fog állni. A Mi-24-es harci és ugyanígy a szállító Mi-8/17-es helikopterek tehát kiváló alapot képeznek a jövőbeli fejlesztéseknek. És mint ahogyan a régi mondás is tartja: múlt nélkül nincsen jövő sem.
Végezetül, ha már szóba jött a jelen és a jövő kérdése: ideje felkészülni, hogy noha az orosz helikopteres technika alapvetően sokoldalú(an alkalmazható), megbízható, de be kell látni, hogy évei meg vannak számlálva. Eredendően maguk a gépek sem fiatalok. A legfiatalabb hazai orosz gyártású helikopterek pont a most nagyjavított Mi-24P-k. A fiatal azonban relatív: mára már bőven nagykorúak lettek, sőt mire üzemeltetésüket befejezik, az állomány átlag életkora közelebb lesz a 40-hez, mint a 30-hoz, így a Mi-24-esek és Mi-17-esek ekkorra már tényleg idősek lesznek. Igaz ez annak tudatában, hogy eredendően 25, majd később 30 évre adta meg a gyártó a naptári éveiket, ugyanezzel összhangban 1000, majd 1500 végül már 2000 órában az üzemeltetési órákat. És ez a mostani nagyjavítási hullám már az utolsó-utáni alkalom mindkét orosz „nagyvas” esetében.{2}
Ekként tehát a jelenben vagyunk, de a jövőt is már konkrétan látjuk: legkésőbb 2026-ra minden hazai honvédségi Klimov TV-3-as örökre elcsendesedik és nem fogják többet sivító hanggal/hatalmas lángcsóvákkal tudtára adni a világnak az AI-9-esek, hogy itt nemsokára 2x2250 lóerő fogja könnyedén a levegőbe emelni a szovjet/orosz helikoptergyártás és a hazai helikopteres repülés két ikonikus típusát.