Amikor egy Bp közeli településen a késő délutáni elnyúlt árnyékos szeles koranyári későtavaszi napsütésben bicajozik egy fiatal széparcú csinos apáca egy gesztenyefasoros úton a barátnőjével és visszanéz rád lecsekkol szemből is mintha a barátnőjéhez szólna majd tovább lobogva a fátylával fordulót jelez a kezével és bekanyarodik a szikrázóan élénkzöld fák árnyékából a napsütötte templom térre akkor tudható hogy még nincs minden veszve ezen a világon és ez jóérzéssel tölt el egy Istenfélő embert.
Valami Európait és emberit láthattam ebben az elk..vult harsogó ostoba mocsokhalmaz világban.
A kép csak illusztráció.
ui:Azért fontos hogy szép és fizikálisan is jó alkatú mert innen lesz a hétköznapi lelkeknek pláne érthetetlen amit csinál.