Erről eszembejutott hogy Simon András talán az egyik legnagyobb hiú pózgép a magyar médiában,mintha nem volna otthon tükör a lakásban,a múltkor egy hölgynek azzal poénkodott idézve egy fideszest hogy az asszony verve jó,mire visszakapta a nőtől hogy a férfi meg 100kg felett kezdődik. :)
Ebben a videóban éppen a magyar nép keleti eredetén vihorásznak.
Tehát én aki alig tudok erről valamit mert nem olvastam eléggé utána még én is tudok olyan közhelyeket mint a magyar mondák a csodaszarvasról,nimródról stb...HUNOR ÉS MAGOR meg hogy az UJGUR-ok az egyetlen HUN testvérnépüknek a magyarokat tartják a mondáik szerint és több ezer szavuk szinte ugyanaz mint a mienk és úgy is néznek ki mint mi,még manapság is pedig azóta keverednek.
Tehát még egy laikusnak is tényszerű hogy keletről származunk akkor ezek a hazugok miért vihorásznak ezen?
Gréczy Zsolt országgyűlési képviselő DK
Gulyás Balázs publicista
Tüttő Kata elnökségi tag MSZP
1-2 példa a teljesség igénye nélkül
Magyar: te (régi „ten”)
Török: sen (te)
Tatár: sin (te)
Csagatáj: sin (te)
Azerbajdzsáni: sən (te)
Mongol: chi (te)
*
Török: siz (ti)
Türkmén: siz (ti)
Tatár: sez (ti)
Mongol: ta (ti)
Magyar: sí -> sikít, sipít, sír, süvít, süvölt, stb.
Ótörök: sɨɣɨt- (sír)
Hakász: sɨɨt (sír)
Nogáj: sɨjt (sír)
*
Középtörök: sarna- (énekel)
Hakász: sarɨn (szomorú dal)
Sór: sarɨn (szomorú dal)
Tuvai: sɨrɨn (szomorú dal)
Magyar: sirám
*
Hakász: khumɨs (erjesztett tej)
Karahánida: qɨmɨz (erjesztett tej)
Török: kımız (erjesztett tej)
Csuvas: kămăs (erjesztett tej)
Magyar: kovász
*
Karahánida: samurtuɣ (bonyolult ügy)
Türkmén: samra- (félrebeszél), samsɨq (bolond)
Ojrát: samzɨl- (szomorkodik)
Magyar: szomorú
Csuvas: csuvas: ańne (anya)
Dolgán: ińe (anya)
Jakut: ije (anya)
Ótörök: ana, ene (anya)
*
Ótörök: apa (apa, ős)
Karahánida: apa (apa, medve)
Sárga ujgur: awa (apa)
Ojrát: aba (apa, medve)
Csuvas: upa (medve)
*
Csuvas: putak (völgy, vízfolyás)
Gagauz: bataq (mocsár, pocsolya)
Kumik, balkár: batmaq (mocsár, pocsolya)
Magyar: patak
*
Üzbég: buruq-sa (gomolyog)
sór: pɨrɨn (szén)
Jakut, dolgán: buruo (füst)
Hakász: pɨr (por), pɨrɨn (szén)
*
Tatár: peš (kever, köpül)
Üzbég: piškak (a köpű botja)
Csuvas: pĕşer (üt, ver)
jakut, dolgán: bis- (piszkol)
Magyar: piszkál, piszok, piszka(fa)
Középtörök: iger (vadászkutya)
Csuvas: akar (vadászkutya)
Magyar: agár
*
Csuvas: vitre (vödör)
Magyar: vödör, veder, vider (székely változat)
*
Ótörök: köpük (hab), köpür (duzzad)
Csuvas: kăpăk (hab), hum (hullám)
Magyar: hab, habar, kavar, köpül
*
Csuvas: nürĕ (nyirkos)
Magyar: nyirkos, nyírfa
*
Csuvas: kut (hát - testrész)
Magyar: hát
*
Karahánida: qaðɨq (teknő)
Magyar: kád
Csuvas: kămăr (harag, düh)
Magyar: komor, komoly
*
Óujgur: qum (homok)
Török: kum (homok)
Tatár: qom (homok)
Jakut: kumah (homok)
Dolgán: kumak (homok)
Csuvas: hăm (homok)
Magyar: szösz
Csuvas: šüš (szőr)
Hakász: sas (haj)
Óujgur: sač (haj)
Tatár: čeč (haj)
Sór: šaš (haj)
*
Jakut: bus (főz)
Óujgur: biš (főz)
Török: piş (főz)
Csuvas: piš (főz)
Sárga ujgur: pɨs (főz)
*
Tatár: tüŋ (fejre állít)
Türkmén: tüŋŋi (hajlított)
Óujgur, karahánida: töŋit (hajlít)
Magyaar: dönt
*
Csuvas: hăla (barna, világossárga)
Óujgur: qula (barna, világossárga)
Baskír: qola (barna, világossárga)
Magyar: kula
Karahánida: bus (füst)
Sór, tofa, nogáj: pus (füst)
Csuvas: păs (füst)
Magyar: füst
*
Óujgur: bulut (felhő)
Sór: pulut (felhő)
Sárga ujgur: pɨlɨt (felhő)
Csuvas: pĕlĕt (felhő, ég)
Magyar: felhő, felleg
*
Óujgur: čaq (pontosan)
Üzbég: choqum (biztosan)
Balkár: čaq-lɨ (ennyi)
Gagauz: čāq (legfeljebb)
Magyar: csak
*
Török: ol (van, létezik, válik)
Középtörök: ol (van, létezik)
Karahánida: ol (van, létezik)
Szalár: vol (van, válik)
*
Karahánida: orɨ (ordítás), orlaš (ordít)
Óujgur: orla (ordít)
Ojrát: orla (bőg), orlas (ordít)
Magyar: ordít
Magyar: szőni, szövet
Csuvas: sĕvem (szál, szövet)
Török: sümek (szál, szövet)
Török tájnyelvi: süj-, süv- (fonni)
Türkmén: süj- (szálat kihúzni)
Magyar: szürke, szűr
Kumik: sür (szürke)
Csuvas: sără (szürke)
Türkmén, kirgiz, kazak: sur (szürke)
*
Török: kabak (kopasz)
Középtörök: qabaq (homlok, elülső rész)
Sór: qamaq (homlok)
Magyar: homlok (kobak? --én)
*
Karahánida: tüš (dél, dől, leesik)
Tuvai: düš (dél, dől, leesik)
Óujgur: tül (álom), tüše (álmodik), tüš (leesik)
Jakut: tüül (álom), tüs (leesik)
Szalár: tel (álom)
Csuvas: tĕlĕk (álom)
Magyar: tél, dől (+ dűlő), dél
*
Ujgur: möšük (macska)
Ojrát: mɨžɨq (macska)
Középtörök: mušuq (macska)
Óujgur: mɨšqɨč (macska)
Magyar: macska
Magyar: mogyoró (régi „monyoró”)
Csuvas: măjăr (mogyoró)
Jakut: majɨara (málna), mōńńoɣon (fekete ribizli)
Ótörök: mončuq (gyöngy, kerek dísz))
Hakász: monńɨx (gyöngy, kerek dísz)
*
Csuvas: Santăr (elterjedt csuvas név)
Magyar: Sándor
*
Óujgur: ajaq (edény, pohár)
Török: oy- (váj, farag), oyuk (nyílás, üres tér)
Kirgiz: ojmoq (gyűszű)
Jakut: ajax (száj, lyuk), ojuot- (levág, leválaszt), ojū (kép)
Dolgán: ojū (kép)
Csuvas: ăjă (vájó, véső)
Magyar: váj, ajak, ajz, ajtó (mint nyílás, nyitható dolog)
*
Jakut: salama (szent szalag)
Kazak: žalaw (zászló)
Tuvai: čalā (kendő, heveder)
Baskír: salɨ- (kötni, csomagolni)
Nogáj: šalma (turbán), šaluw (szalag)
Tuvai: šalba (hurok, lasszó)
Csuvas: cĕlĕh (zsinór, szalag, hangszál)
Magyar: szál, szalag
Csuvas: püler (város), pülĕm (szoba)
Karahánida: balɨq (város)
Sárga ujgur: paluq (város)
Magyar: falu, fal
Török: öde- (fizetni)
Azerbajdzsáni: adax (eljegyezni)
Sór: ada (áldozat)
Jakut: atɨ (ár, eladás)
Magyar: ad
Karahánida: suɣ- (sajtot csinálni), suɣut (szárított sajt)
Ótörök: saɣ- (fejni, tejelni), süt (tej)
Csuvas: săv- (fejni) căkăt (sajt)
Kazak: saw- (fejni)
Nogaj: saw- (fejni)
Magyar: sajt, savó, sav, só
Türkmén: buj- (fagyni)
Üzbég: bujuɣ (hideg)
Hakász: puzux (szomorú)
Karahánida: buδ- (fagyhalál)
Magyar: fagy, fázik
Kirgiz: otō (sátor)
Kazak: otaw (sátor)
Balkár: otow (szoba)
Türkmén: otag (sátor)
Török: oda (szoba)
Jakut: otū (sátor)
Ojrát: odū (sátor)
Magyar: odú
Magyar: (-ul, -ül, pl. szorul, feszül)
Csuvas: -ăl, -ĕl (magával csinál valamit, pl. kas – vág, kasăl – megvágja magát)
Azerbajdzsáni: -ul, -ıl, -ül, -il (pl. tut = elkap, tutul = “elkapódik”)
*
Óujgur: ačɨɣ (keserű, savas)
Középtörök: ačɨ (keserű, savas)
Kazak: aššɨ (keserű, savas)
Ojrát: aču (keserű, savas)
Baskír: asɨ (keserű, savas)
Magyar: aszó, aszú, aszik
Ómagyar: azah (aszó - Tihanyi alapítólevélben)
*
Török: -tür, -tur, -tir, -tır (pl. yür = jár, yürütür (járat, jártat)
Csuvas: -ter, -tar (pl. ĕş = munka, ĕşletter = dolgoztat)
Magyar: -tat, -tet, -at, -et
Magyar: szárcsa
Török: serçe (veréb)
Azerbajdzsáni: sərçə (veréb)
Csuvas: šerši (veréb)
*
Régi magyar: szár (kopasz, világos)
Csuvas: šură (fehér), sară (sárga)
Kazár: Szar-kel (jelentése: fehér vár)
*
Karahánida: qaj (visszafordul, tiszteleg)
Óujgur: qaj (tiszteleg)
Török: kaj (kancsalít), kayır (tiszteleg)
Kazak, kirgiz: qajɨš (tiszteleg)
Tuvai: xaj (elmegy mellette)
Csuvas: kaj (elhagy)
Magyar: hagy (a csuvashoz), hajol (a többihez)
*
Karahánida: oluq (csatorna, lyukas fatörzs)
Török: oluk (csatorna, barázda)
Türkmén: oluk (teknő, csónak)
Csuvas: valak (csatorna), vulă (fatörzs)
Magyar: lyuk, vályú, valag ,(alagút?---én)
Csuvas: -i?
Magyar: -e? (régi: -é?)
*
Csuvas: mĕn? (mi?)
Török: …mi/mı/mü/mu? (-e, mondatvégi kérdőszó)
Magyar: mi?
*
Török: bin- (lovagolni, felmenni)
Óujgur: mün- (lovagolni, felmenni)
Azerbajdzsáni: min- (lovagolni, felmenni)
Tatár, baskír: men- (lovagolni, felmenni)
Magyar: menni
*
Óujgur: jüz (száz)
Baskír: jöð („jödh”, száz)
Csuvas: şĕr (száz)
Jakut: süs (száz)
Magyar: száz
*
Ojrát: ača (nagyapa öccse)
Sór: ača (báty)
Csuvas: aca (gyerek, fiú)
Ótörök: eči (báty)
Magyar: öcs
*
Török: ilk (első), ileri (előre)
Ótörök: ilki (előtt)
Dolgán: ilgine (előtte)
Jakut: il-in (elöl), ilik (elő-)
Csuvas: ĕlĕk (régen, „egyszer volt, hol nem volt…”)
Magyar: él (mint kés éle), elő-, első, előtt, eleve, ellen
Magyar: -van, -ven (pl. ötven, hatvan)
Köztörök nyelvek: on, uon (tíz)
Csuvas: vun, vunnă (tíz)
*
Török: düz (sima, szint)
Baskír: töðö- (simít, terít)
Hakász, sór: tüs (szint, pálya), tüzet- (terít, simít)
Szalár: tiz (szint)
Karaim: tiz (szint)
Csuvas: türĕ (szint, pálya)
Magyar: tér (terület), terít, terebélyes, terpeszkedik
*
Karahánida: oru (üreg, lyuk)
Türkmén: or- (ásni), or (üreg, lyuk)
Magyar: űr, üreg
*
Altaji török: örke, örge
Magyar: ürge (ómagyar: irge)
Tuvai: irgek (hím)
Óujgur: eren (emberiség), uz (mester)
Baskír: ir, irkäk (férfi)
Török: erkek (férfi)
Ojrát: er (férfi), erkek (férj)
Jakut: er (férfi), irgex (hím), ūs (mester)
Csuvas: ar (férfi)
Magyar: ürge (szleng „férfi” értelemben), úr, erény, erély, erő, stb.
Magyar: szél, szellent, szellő
Ótörök: jel (szél)
Török: yellen (szellent)
Hakász: čil (szél)
Altáji török: salkɨn (szél)
Tuvai: salgɨn (szél)
Csuvas: šil (szél)
Jakut: sillie (szél -> szellő)
*
Magyar: munka (eredeti jelentése: szenvedés)
Ótörök: muŋ (ŋ kiejtése: ng) - szenvedés)
Türkmén: muŋlɨ (szomorú)
Török: bun (szenvedés), bunak (idős, szenilis)
Ujgur: muŋ (szenvedés)
*
Tuvai: xajɨ (oldalra)
Karahánida: qajɨɣ (főútról való letérő)
Tatár: qɨŋɣɨr (hajlás, ferdeség)
Jakut: kɨŋnar (görbe)
Óujgur: qaj (keresztút), qɨŋɨr (hajlás, ferdeség)
Magyar: kanyar, kancsal, konyul, kajla, kampó (n-m ejtéskönnyítő hangváltozással), hajlik, hajol
*
Csuvas: lăstărkka (lusta, tétlen, rongyos)
Magyar: lustálkodik, lusta, lassú
*
Csuvas: lupaška (vízmosás, szakadék, torok)
Magyar: láp
Csuvas: hytă (merev, rideg)
Ótörök: katıg (merev, rideg)
Magyar: hideg
*
Török: ele- (szitál), elek (szita)
Haláj: häjlä- (szitál), häjläk (szita)
Csuvas: alla- (szitál), alla (szita)
Magyar: háló
*
Ótörök: eşit- (hall)
Török: işit- (hall)
Tatár: işet- (hall)
Csuvas: ilt- (hall)
Magyar: ért
*
Gagauz: dɨšar (kívül)
Ótörök: taš (kívül)
Török: dɨš (kívül)
Csuvas: tula (kívül)
Magyar: túl
*
Tuvai: sögle- (beszélni)
Török: söyle- (beszélni), sav (kijelentés)
Üzbég: sävlä- (beszélni)
Csuvas: suylaš-, sulaš- (beszélni), sămah (szó), săvă (vers)
Ótörök: sab, sav (szó, beszéd)
Magyar: szól, szaval, száj
Ótörök: kes- (vág), keskin (éles)
Csuvas: kas- (vág), kasăl- (felvág)
Magyar: kés, keskeny, kasza, kaszál
*
Azerbajdzsáni: kürü- (gereblyézni)
Karakalpak: gürek (ásó, lapát)
Csuvas: kĕreple (gereblye), kĕreçe (ásó)
Magyar: gereblye
*
Csuvas: lapka (terület, felszín, lapos)
Magyar: lap, lapos
*
Ótörök: boɣ- (fojt)
Jakut: buoj- (megakadályoz)
Hakász: poɣ- (köt, fojt)
Csuvas: păv- (fojt)
Török: boğ- (fojt), boğul (fullad)
Magyar: fojt, fullad (fúl)
Török: öl- (hal), öldür- (öl), ölü (hulla)
Tatár: ül- (hal), üter- (öl), üle (hulla)
Csuvas: vil- (hal), vĕler- (öl), vile (hulla)
Magyar: öl, hal, hulla
Csuvas: tĕtĕm (füst)
Különböző köztörök nyelvek: tüt-, tüd- (szívni)
Magyar: tüdő
Csuvas: cikĕ (határ, szél, belső)
Kazak: şek (határ, mezsgye)
Magyar: csík
Csuvas: şĕvĕr (éles, hegyes)
Török: sivri (éles, hegyes), sivrisinek (szúnyog)
Tuvai: sǖr
Magyar: szúr
Csuvas: šăr (vizelni) sară (sárga), săra (sör)
Török: sarı (sárga)
Csuvas: hĕvel (nap)
Magyar: hév, hő
Csuvas: ama (feleség, anya) amăšĕ (az ő anyja)
Köztörök nyelvek: em- (szoptat)
Magyar: Emese
Csuvas: tully (teli), tultar (tölt, telít), tulăh (gazdag), tula (kívül, kint -> túl)
Csuvas: turt (húzni, lógni), turtă (oszlop)
Török: tart (húzni, lógni)
Magyar: tart
Csuvas: şi (tető), şince (tetején)
Magyar: szín (felszín értelemben), szinte, szintén, szint
Magyar: kár, kárhozat
Óujgur: qora- (csökken, apad), qor (kár, veszteség)
Csuvas: hur (sértés, bűn, gyász)
Tuvai: xor (kár, veszteség)
*
Ótörök: tam- (lángra lobban, világít), tamdur- (gyújt, feltüzel)
Tatár: tamɨz- (gyújt, feltüzel)
Sárga ujgur: tamdɨr- (ég, parázslik)
Nogáj: tamɨz- (gyújt, feltüzel)
Jakut: tɨmɨt- (felizgul), tɨmtɨk (parázs)
Magyar: tűz
*
Ótörök, török: böl- (elválaszt, elkülönít)
Haláj: bīel- (elválaszt)
Üzbég: bol- (elválaszt)
Magyar: válik (szétválik és elválik értelemben)
*
Török: bur- (csavar, fordul)
Tatár: bor- (csavar, fordul)
Hakász, sór: pur- (csavar, fordul)
Csuvas: păr- (fordul)
Magyar: forog, ferde, fergeteg, perdül, pörget, stb.
Magyar: -gél, -gál, -kál, -kél (pl. járkál, szúrkál)
Csuvas: -kele, -kala (pl. şyr = ír, şyrkala = írkál)
*
Karahánida: müŋüz baka (teknős – szó szerint „szarvas béka”)
Török: kaplumbağa (teknős – szó szerint „páncélos béka”)
Kirgiz: taş baka (teknős – szó szerint „kőbéka”)
Csuvas: timĕr şapa (teknős – szó szerint „vasbéka”)
Magyar: teknősbéka
*
Ótörök: ög (anya), eke (nővér)
Karahánida: eke (nővér), eget (menyasszony női szolgája)
Középtörök: öke (nővér)
Csuvas: akka (nővér)
Ujgur: uka, hükä (nővér)
Magyar: húg, iafia („ia” része)
*
Csuvas: şi (tető, felszín), şin-ce (tetőn)
Magyar: (fel)szín, szint, szinte, szintén
Csuvas: arăm (feleség, nő)
Magyar: ara
*
Óujgur: taqɨɣu (tyúk, szárnyas)
Török: tavuk (tyúk)
Ujgur: toxu (tyúk)
Kirgiz: tōk (tyúk)
Azerbajdzsáni: toyuq (tyúk -> tojó)
Magyar: tyúk, tojik
*
Tuvai: odar (legelő)
Kirgiz: otor (távoli táj, ország)
Tatár: utar (nyári táborhely, falu)
Magyar: határ
*
Ótörök: er (elér), ert (átmegy)
Karahánida: eriš (ér)
Karakalpak: eris (ér)
Haláj: ēr (ér)
Jakut: irdē (átmegy)
Csuvas: irt (átmegy)
Magyar: ér (elér), ért, ér (valamennyit), érték, érkezik, érint, ered, ereszt (régies "eriszt" - lásd: a karakalpak példa)
Magyar: pusztít, pusztul, puszta
Óujgur: buz- (pusztít, kárt tesz)
Sárga ujgur: puz- (pusztít, kárt tesz)
Csuvas: păs- (pusztít, kárt tesz)
Hakász: pus- (pusztít, kárt tesz)
*
Kazak: alqɨn- (felháborodni)
Óujgur: alqɨn- (befejezni, elpusztulni, kifáradni, véget érni)
Kirgiz: alqɨn- (gyengülni)
Magyar: alkony, alkonyat, alkonyodik
*
Magyar: ámul, álmélkodik, ámít
Óujgur: amul, amɨl (csendes), amraq (szeretett), amran- (szeretni, kívánni), amrɨl- (csendben lenni)
Sárga ujgur, hakász: amɨra- (csendben lenni)
Csuvas: ămăr (csendes, szürke idő)
Jakut: amɨrax (jószívű)
Kumik: amraq (hajlam)
Kirgiz: amɨz (dicsőség)
Balkár: amɨr (vágy)
Karahánida: amul (csendes), amɨrt- (lenyugodni), amraq (szeretett)
*
Óujgur: emig (női mell)
Karahánida: em- (szopni)
Tatár: im- (szopni), imček (női mell)
Csuvas: ĕm- (szopni)
Tofa: em- (szopni), emij (tőgy)
Nogáj: emšek (női mell)
Magyar: emik (régies szó, jelentése „szopik”) emlő, (csecs)emő,, Emőke, evés
Ómagyar: emdül (eszik – Halotti beszédben)
*
Csuvas:
- ni (ne, nem)
- nim, nimĕn (semmi)
- nikam (senki)
Magyar: hall
Csuvas: hălha (fül – vö. „hallóka”)
Ótörök: qulqaq (fül)
Török: kulak (fül)
*
Csuvas: mal (elülső), malta (előtt), malalla (valami elé), maltan (időben előtt)
Magyar: mellett, mellé
*
Kirgiz: süjrö- (húz, ránt)
Hakász: sözer- (húz, ránt)
Középtörök: südrä- (húz, ránt)
Csuvas: sĕtĕr- (húz, ránt)
Tuvai: södürt- (húz, ránt), södürge (öv)
Magyar: sodor, seder, sedre
*
Óujgur, török: ič- (inni)
Tatár: eč- (inni)
Sór: iš-, eš- (inni)
Jakut, dolgán: is- (inni)
Sárga ujgur: ɨš- (inni)
Magyar: iszik, eszik
Karahánida: čomaq (rücskös bot)
Csuvas: cămak (csomag)
Magyar: csomó, csomag
*
Karahánida: čübek (pénisz)
Ojrát: čöp (méhlepény)
Kirgiz: čöp (méhlepény)
Csuvas: şüpĕ (újszülött gyerek)
Magyar: csöppség
*
Ótörök: čoq (sok)
Török: çok (sok)
Hakász: sox (sok)
Ojrát: čoɣ- (gyűjt, sokasít)
Jakut: šoq (tömeg, csoport, huligán)
Magyar: sok
*
Karahánida: čočuq (fiatal disznó)
Török: çocuk (gyerek)
Középtörök: čočɣa (fiatal disznó)
Karaim: cocka (gyerek)
Tatár: čučqa (disznó)
Magyar: coca
*
Ótörök: tabar (javak, állatállomány)
Karahánida: tavar (raktár, javak, állatállomány, marha) tav- (eladni, kereskedni)
Türkmén: dovar (marha)
Csuvas: tavar (vagyon, raktár)
Magyar: tár, társ
Magyar: sarló, sérül, sért
Szalár: čār (megvág)
Csuvas: suran (sérülés, seb), šurla (sarló)
Középtörök: čarla (élez)
Kazak, baskír: šar (fenőkő)
*
Ótörök: jigde (bogyó)
Hakász: čistek, sestek (bogyó)
Nogáj: jelek (bogyó)
Csuvas: šyrla (bogyó)
Magyar: szőlő (régi: szöllő)
*
Sárga ujgur: aŋna (hall)
Jakut: aŋlā (észlel)
Türkmén: āŋla (megért), āŋ (ész)
Kirgiz: aŋ (ész)
Csuvas: ăn (ész)
Magyar: agy, agyal
Osztják: uor, wor (parti hegyvonulat)
Votják: vir (domb)
Finn: vuori (hegy)
Kamassz: bor (hegy)
Ehhez képest:
Jakut: bɨar (domb, magaslat - vö. a kamassz példa)
Tatár: borɨn (orr)
Óujgur: burun (orr)
Hakász: pār (hegyalj)
Tofa, tuvai: murnu (orr)
Baskír: moron (orr)
*
Török: çürü- (romlik, rohad)
Karakalpak: širiš (nyálka)
Azerbajdzsáni: çirk (kosz)
Baskír: sir (betegség), sere- (rohad)
Csuvas: šĕr- (rohad, megbetegszik)
Magyar: sorvad
*
Óujgur: jorɨ- (jár)
Török: yürü- (jár), yürü (gyere)
Azerbajdzsáni: jeri- (jár)
Magyar: jár, gyere (jer)
Magyar: teper, tipor, tapos, tapint, tapogat, toporog
Balkár: teber (lenyom, tapos)
Csuvas: tap (lenyom, tapos)
Karahánida: tep (lenyom, tapos)
Tatár: tip (lenyom, tapos)
Ujgur: täp (lenyom, tapos)
*
Tuvai: bajla (kopik, eltűnik, gyengül)
Gagazuz, karaim: bajɨl (kopik, eltűnik, gyengül)
Hakász: majɨl (kopik, eltűnik, gyengül)
Magyar: múlik
*
Középtörök: qɨmsan (kíván)
Csuvas: hĕmlen (kíván)
Tatár: qɨmɨn (kíván)
Magyar: kíván
Óujgur: qud- (vizet tölteni), quduɣ (kút)
Jakut: kut- (vizet tölteni)
Csuvas: hyv- (vizet tölteni)
Török: kuyu (kút)
Magyar: kút
*
Török: solu- (liheg)
Csuvas: syvla- (lélegzik)
Magyar: szív
*
Óujgur (ótörök): büt- (véget vet, gyógyít, növeszt, érik)
Török: bit- (véget vet, gyógyít, növeszt)
Tatár: bet- (véget vet), beteš- (gyógyít)
Csuvas: pĕt- (véget vet)
Magyar: vet, vét (ogur rétegből), beteg (köztörökből)
*
Ótörök: dag ol, tegül (nem, nincs)
Török: değil (nem)
Karaim: dugul (nem)
Türkmén: dǟl (nem)
Magyar: tagad
*
Hakász: xalba (fokagyma, póréhagyma)
Sór: qalba (fokhagyma, póréhagyma)
Ótörök: qalma (egy étel neve)
Magyar: hagyma
Csuvas: vit (betakar, elfed)
Magyar: véd
1. Magyar: ájul
Török: uyu- (aludni), uyku (alvás)
Csuvas: ăjăh (alvás)
2. Török: oyuk (üreg), oy- (vésni, mélyíteni)
Magyar: ajak, ajtó, ajz
3. Török: bayıl- (ájul, bágyad, gyenge)
Magyar: bágyad
4. Csuvas: lăstărkka (lusta)
5: Csuvas: şut (világít) şutĕş (oktatás, felvilágosítás), şutal (fényesedni), şută (fény, világosság).
Magyar: süt
Magyar: özön
Türkmén: özen (folyó)
Csuvas: vasan, vazan (folyó)
Azerbajdzsáni: öz- (folyni)
*
Óujgur: kel- (jön), qalɨ- (kel)
Tatár: kil- (jön), qalq- (felugrik)
Török: gel- (jön), kalk- (felkel)
Ujgur: käl-, kil- (jön)
Csuvas: kil- (jön)
Jakut: kel- (jön), kɨlɨj- (kel, felugrik)
Magyar: kel, (régies „kél”), keletkezik, költözik, kelet, kell (?)
*
Ótörök: bulaq (forrás, kút)
Tatár: bolaq (forrás, kút)
Hakász: pulux (forrás, kút)
Haláj: bulag (könny)
Kazak: bula- (folyni, szivárogni)
Magyar: foly(ik), folyó, folyam
*
Óujgur: böri (farkas)
Török: börü (farkas)
Sárga ujgur: peri (farkas)
Csuvas: pirĕ (farkas)
Tuvai: börük (farkas)
Magyar: farok -> farkas, féreg
Csuvas: ıjt- (kér, követel)
Haláj: haj- (mond)
Türkmén: ajt- (mond, ajɨt- (énekel)
Ujgur: ejt- (mond)
Tatár: ejt- (mond)
Magyar: ejt (kiejt értelemben), ajak
Ótörök, török: uç- (repülni)
Csuvas: vĕş- (repülni)
Magyar: esik, ocsú
Ótörök: böj, bög (rovar)
Jakut: bügülex, bügüje (bögöly)
Magyar: bogár, bögöly
Török: köpek (kutya)
Karaim: köpe (kutya)
Magyar: kopó
Csuvas: hıp (elkap, harap)
Ótörök: qap- (elkap)
Török: kap- (elkap, harap)
Ótörök: maŋ (lépés)
Jakut: maŋɨj- (gyorsan járni, lovagolni)
Kirgiz: maŋ (ügetés), maŋ- (gyorsan járni)
Magyar: megy (men-és, men-ni, stb.), menny
Magyar: hő, hév, heves
Csuvas: kü, kĕv (égés szaga), hĕvel (nap), kăvajt (korom)
Óujgur: köj (égetni), küneš (napsütéses hely)
Ujgur: köj, küj (égni)
Tuvai: höö (korom), hün (nap – égitest és idő)
Tofa: höö (korom), hün (nap – égitest és idő)
*
Sárga ujgur: gu, go (ez)
Szalár: ku (ez)
Csuvas: ku, kăv- (ez), kunta (itt)
Magyar: ki, kívül, kint
*
Óujgur: sök (elválaszt, szakít)
Török: sök (hasít)
Üzbég: sok (elválaszt, szakít)
Magyar: szakít, szakad
Magyar: hab, hólyag (tájnyelvi „hupojag”, „hupalag”, „kupalag”)
Csuvas: kăpăk (hab), hum (hullám)
Óujgur: köpük (hab)
Karahánida: qom (hullám)
Középtörök: qum (hullám)
*
Karahánida: tam (dobni)
Török: dam (dobni)
Csuvas: tumla (dobni)
Gagauz: damna (dobás)
Magyar: dob
*
Türkmén: gorkɨ (félelem), gork (félni)
Azerbajdzsáni: qorxu (félelem), qorx (félni)
Török: korku (félelem), kork (félni)
Kirgiz: qārɨ (harag, düh), qork (félni)
Csuvas: hărrăn (mérgesen, haragosan)
Magyar: harag
*
Óujgur: qarɣan (átkozódik)
Karahánida: qarɣa (átkozódik)
Jakut, dolgán: kɨrā (átkozódik)
Magyar: károg ("átkozódik" értelme), káromol, káromkodik
*
Ez egy régebbi hasonlítás kiegészítése:
Óujgur: qod (otthagy, elhagy)
Karahánida: qoδ (otthagy, elhagy)
Baskír: quj (otthagy, elhagy)
Kirgiz: qoj (otthagy, elhagy)
Csuvas: kaj (otthagy, elhagy)
Magyar: hagy
Magyar: -ul, -ül (pl. „magyarul”)
Csuvas: -la, -le (pl. căvaš-la – csuvas nyelv)
Török: -li, -lü, lı, -lu (valamilyen módon, valamilyen – pl. ev (ház), evli (házas)), -ca, -ce, -ça, -çe (pl. türkçe – török nyelv, macarca – magyar nyelv)
*
Óujgur: čoɣ (hősugár (ɣ = ğ)
Üzbég: čuɣ (hősugár)
Jakut: suos (hősugár)
Kazak: šoq (hősugár)
Csuvas: šărat (melegít)
Magyar: szárad, szárít (a csuvashoz), sugár (a többihez)
*
Török: ağıl (ól, karám)
Tuvai: aul (ól, karám)
Krími tatár: agɨl (ól, karám)
Magyar: ól, akol
Középtörök: ol (létezik), oltur (ül)
Török: ol (létezik), otur (ül – kikopott az l)
Ótörök: oltur, olur (ül)
Karahánida: ol (létezik, érik)
Csuvas: lar (ül)
Magyar: ül, áll, él, lesz
*
Ótörök: ügüz (kis folyó)
Ujgur: ögüz (kis folyó)
Hakász: üüs (kis folyó)
Magyar: éger(fa), ér (mint kis patak és mint vérér), Eger
Török: tanı- (tud, tanul), tanık (tanú)
Csuvas: tyn (tanú)
Üzbég: tonu- (tud, tanul)
Magyar: tan, tanít, tanul, tanú
*
Ótörök: qaja (szikla)
Jakut: xaja („khaja” – hegy)
Mongol: qada (szikla)
Dahur: xad (szikla)
Dolgán: kaja (hegy)
Magyar: hegy
*
Török: dün (tegnap)
Türkmén (tájnyelvi): dühün (tegnap)
Ujgur: tugɨn (tegnap)
Magyar: teg(nap)
*
Óujgur: jaŋɨ (jangi, új)
Török: yeni (új, fiatal, friss)
Üzbég: jangu (új)
Ojrát: d́aŋɨ (gyangi - új)
Dolgán: haŋa (új), hiŋil (fiatal)
Csuvas: şĕnĕ (zsene, új)
Karakalpak: žaŋa (zsanga – új)
Magyar: gyenge, zsenge, Csenge (?)
*
Török: kayık (csónak)
Középtörök: qajɨq (csónak)
Ujgur: qejiq (csónak)
Jakut: xajɨk, xojuk (csónak)
Magyar: hajó
Magyar: irány -> (valami) iránt
Csuvas: vyrăn (irány, hely, a helyhatározói eset csuvas neve)
Ótörök: orun (hely), ortu (közép)
Magyar: irdatlan
Ótörök, török: ordu (sereg)
Karahánida: ortu (sereg)
Türkmén: orda (sereg)
*
Ótörök: jer (föld, hely)
Jakut: sir (föld, hely)
Csuvas: šĕr (föld, hely)
Magyar: -szer (helynevekben), szérű
Magyar: szőr → szűr, serte, sörte, sörény
Csuvas: šărt (erős szőr)
Baskír: šɨrt (erős szőr)
Karahánida, tatár: sɨrt (erős szőr)
*
Csuvas: hărlattar (horkol)
Magyar: horkol
*
Óujgur: keriš (harcol)
Jakut: küres (birkózás)
Csuvas: kĕreš (harcol)
Tofa: xire („x” = „erős h” - harcot kezd)
Üzbég: kuraš (harcol)
Magyar: harc
*
Török: ama (viszont, de)
Azerbajdzsáni: amma (viszont, de)
Tatár: ä, ämmä (viszont, de)
Magyar: ám
Magyar: szít
Mongol: sita- (tüzet gyújt)
Dagur: šita (tüzet gyújt)
Burját: šata (tüzet gyújt)
*
Magyar: negy-ven, öt-ven, hat-van
Csuvas: vun, vunnă (tíz)
Köztörök nyelvek: on, uon (tíz)
*
Óujgur: jɨlan (kígyó), jul (kihúz)
Középtörök: jɨl (kúszik), jul (kihúz), jɨlan (kígyó)
Csuvas: şĕlen (kígyó), şăl (kihúz)
Tuvai: čɨl (kúszik), čul (kihúz), čulan (kígyó)
Ojrát: d́ɨl („gyil” - kúszik), d́ul- (kihúz)
Régi magyar: gyalán (kígyó)
Magyar: nyúlik
*
Csuvas: kut (hát), hüre (farok)
Jakut: kuturuk (farok)
Tuvai: quduruq (farok)
Óujgur: qudruq (farok)
Török: kuyruk (farok)
Magyar: hát
Magyar: gyullad (egyik török rétegből), csillog, csillag (másikból)
Óujgur: jula (fáklya), jultuz (csillag)
Hakász, sór: čula (fáklya), čɨltɨs („csiltisz” – csillag)
Csuvas: şăltăr (csillag)
Török: yıldız (csillag)
Baskír: jondoð (csillag)
Tuvai: čula (lámpa)
Jakut: sulus (csillag)
Ojrát: d́ɨldɨs („gyildisz” – csillag), jula (fáklya)
*
Ótörök: alčak (szerény)
Török: alçak (alacsony)
Magyar: olcsó, alacsony
Óujgur: učuz (könnyű, értéktelen)
Hakász, sór: očı (legfiatalabb)
Török: ucuz (olcsó)
Balkár: učuz (kisebbít, csökkent)
Magyar: ócsárol
Kazak: qon (föld)
Magyar: hon
Kazak: qos (lakhely)
Jakut: xos (szoba)
Csuvas: hüšĕ (kunyhó)
Karahánida: qoš (család - vö. házaspár?)
Középtörök: qoš (ház, tábor)
Magyar: ház
Csuvas: kil (ház)
Jakut: külä (előszoba)
Magyar: hely
Balkár: töŋgek (tönk)
Baskír: düŋgäk (tönk)
Kumik: töngek (tönk)
Türkmén: töŋŋe (tönk - az ŋ egyébként ng hangnak felel meg)
Csuvas: tĕm, tĕmeke (tönk)
Magyar: kalács, kollár, kóló, kólya (igen, ezek tényleg összefüggenek)
Középtörök: qula- (nyújt, gurul)
Sárga ujgur: gol- (gurul)
Szalár: gulɨlüx (kerek)
Magyar: íj
Óujgur: ja (íj)
Török: yay (íj)
Tatár: jeje (íj)
Gagauz: jajɨ (íj)
*
Magyar: zápor
Jakut: samɨr (eső)
Sór: naɣbɨr (eső)
Csuvas: šumăr (eső)
Török: yağmur (eső)
Óujgur: jaɣmur (eső)
*
Ujgur: maj (zsír)
Üzbég: moy (zsír)
Türkmén: maj (zsír)
Kirgiz: maj (zsír)
Hakász: sar-maj (vaj)
Magyar: vaj
*
Óujgur: irü (rossz ómen), ɨrk (jóslat), ürk (félni)
Ujgur, üzbég: irim (rossz ómen)
Tuvai: ɨrɨm (rossz érzés, rossz hangulat)
Türkmén: ɨrɨm (rossz ómen)
Sór: rɨm (rossz ómen)
Hakász: rɨm (rossz ómen)
Magyar: rém, rémül
Magyar: kérődzik
Gagauz: gīr (böfög)
Török: geğir (böfög)
Középtörök: keviš (kérődzés)
Csuvas: kakăr (böfög), kavle (rágni)
Karahánida: kekir (böfög)
*
Tuvai: ɨdɨq (szent)
Ojrát: ɨjɨq, ijik (szent)
Óujgur: ɨduq (szent)
Ómagyar: id (jelentése: szent)
→ „idnap” → ünnep, egyház
Magyar: üdvözül, üdül
*
Ótörök: ar (varázsol) arvɨš (varázslat)
Török tájnyelvi: arpağ (varázslat)
Karahánida: arva- (varázsol)
Sór: arba (varázsol), arbɨš (varázslat)
Magyar: orvos (eredeti jelentés: varázsló)
+ 1
Karahánida: sekü (pad, talapzat)
Török: seki (pad, talapzat)
Csuvas: sakă (pad, talapzat
Magyar: szék
Ótörök: qorɨ (kerít), qaraq (szemgolyó)
Török: koru (kerít), küre (gömb), göz küresi (szemgolyó)
Dolgán: karak (szem)
Csuvas: karti (kert)
Kirgiz: qareq (szem, szemgolyó)
Azerbajdzsáni: qoru (kerít), kürə (gömb)
Üzbég: quri (kerít)
Magyar: kör → kerít, kerék, stb.
*
Török: yavru (gyerek)
Középtörök: javrɨ (gyerek)
Csuvas: šăvăr, šură (gyerek)
Magyar: gyerek, gyermek
Magyar: ős
Ótörök: ečüm apam (ősapám)
Jakut: ösük (ősrégen)
Karahánida: ečü (Isten, atya)
Csuvas: aša (apa)
Török: eski (ősi)
Tatár: ezi (öregember, apa), iske (ősi)
Ómagyar: is (Halotti beszédben) → Isten
*
Török: nine (nagymama)
Azerbajdzsáni: nənə (nagymama)
Krími tatár: neniy (nagymama)
Magyar: néni (néne), nyanya
*
Tatár: siker (ugorni)
Középtörök: segri- (ugrani)
Jakut: ekkirē (ugorni)
Baskír: hiker (ugorni)
Magyar: ugorni, ugrani
Ótörök: törlüg (bizonyos fajta)
Török: türlü (eltérő, bizonyos fajta)
Baskír: törlö (eltérő)
Csuvas: tĕrlĕ (eltérő)
Magyar: (el)térő
*
Óujgur: tegirmi (kerek), tegire (körül)
Török: tekerlek (kerék)
Csuvas: tĕkĕr (tükör), tavra (környezet)
Jakut: tüörem (kerek)
Magyar: teker, tükör
*
Óujgur: tevir (forgat)
Jakut: tier (megfordul)
Török: diril (feltámad – vö. térül), diriliş (feltámadás – vö. térülés)
Magyar: (vissza)tér, (be)tér valahova
Magyar: sík, sekély
Tuvai: sɨɨk (sekély)
Óujgur: sɨq (sekély)
Karahánida: sɨɨ (sekély)
*
Csuvas: es, esĕ (te)
Magyar: -sz, -esz, -asz (pl. csinálsz)
Magyar: tetszik
Kumik: tetek (gyönyör)
Kirgiz: tetik (okos, észszerű)
Baskír: tätäj (jó dolog)
Tatár: täti (jó)
Ojrát: tedü (kielégült, gondtalan)
Karahánida: tet (törekszik, gyakorol)
*
Magyar: kés, kasza, kaszál
Csuvas: hĕš (kard), kas (vág), kasăl (megvágja magát)
Türkmén: gezlik (kés)
Ótörök, török: kes (vág)
Karahánida: kez (nyílhegy)
Hakász: kis (vág)
*
Csuvas: kasăl (éhezik)
Török: keskin (éles, vágó)
Magyar: keskeny, keshed
Magyar: bog, bogoz, báj
Török: bağla (köt, csomóz), bohça (csomag)
Türkmén: bāg (kötél, kötelék)
Kirgiz: bō (csomag, kötél)
Jakut: bāj (köt, rögzít), bɨa (kötél)
Csuvas: păjav (kötél, kötelék)
*
Nogáj: kertpe (körte)
Karaim, kumik: gertme (körte)
Balkár: kertme (körte)
Magyar: körte
Régi magyar: körtve, körtvély
*
Középtörök: sazɣan (kígyó, sárkány)
Magyar: sárkány
*
Ótörök: uruɣ (fajta, család)
Türkmén: urug (fajta, család)
Jakut, dolgán: urū (rokon)
Magyar: rokon (rok- töve)
Óujgur, ujgur: men (én)
Török: ben (én)
Tatár: min (én)
Magyar: én
Ótörök: jeti (hét)
Csuvas: şic, şiccĕ (hét)
Jakut: sette (hét)
Dolgán: hette (hét)
Magyar: hét
*
Ótörök: jorɨ- (jár)
Török: yürü- (jár)
Ojrát: d́or- (kiejtés: „gyor-„, jár)
Jakut: sɨrɨt- (jár)
Csuvas: şüre- (jár)
Magyar: jár, nyargal, sürög (sürgős), serény, gyors, szorgos
*
Török: -da, -de, -ta, -te (-ban, -ben)
Csuvas: -ta, -te (-ban, -ben)
Magyar: -ett, -ott, -ött
*
A múlt idő jele ugyanígy alakult –tt vagy –t alakba a török –ta, -te, -da, -de alakokhoz képest. De ezt is urálinak tartják.
*
Török: „Ben yedi uzun tepede yürüdüm.”
Magyar: „Én hét hosszú dombon jártam.”
Tatár: sɨpɨr (szívni)
Középtörök: sipqar (szívni)
Magyar: szopik, szipog, szipka, szipoly, szipirtyó, stb.
*
Karahánida: simür (szív, nyel)
Középtörök: sümür (szív, nyel)
Üzbég, kazak: simir (szív, nyel)
Baskír: hĭmĭr (szív, nyel)
Csuvas: sĕm, sim (mézes ital)
Magyar: szimat, zamat (és régi „szamat” változata)
*
Ótörök: törü (születni, származni) töz (ősök)
Középtörök: töz (fültő)
Karahánida: tös (ősi szellem), töste (világot teremt)
Sór: tös (ősök), tös-tük (fatörzs)
Török: türe (csírázni, sokasodni), türemek (gomba)
Csuvas: türe (bálvány, szellem)
Dolgán: törüt (forrás, gyökér, ősök)
Türkmén: döre (születni, származni)
Magyar: terem, teremt, törzs(ök), türemkedik, történik
Magyar: csap (ige)
Ujgur: čap (csap, kaszál), čapqu (csákány, kapa, kalapács)
Karahánida: čap (üt, ver)
Haláj: čap (megtámad, kirabol – vö. lecsapni valakire)
Üzbég: chop (ás), chopqi (csákány, kapa)
Csuvas: šup (üt, ver, élesít), šupkaš (élesítő kő)
Sárga ujgur: ča'p (csap, tör)
Ojrát: čap (csap, kaszál), čapqɨ (csapda)
Sór: šap (üt, kaszál), šapqɨ (csapda)
Tuvai: šap (üt, ver), šapta- (korbácsol)
*
Ótörök: tɨn (lélek, lélegzet)
Karahánida: tɨn (pihenés)
Baskír: tɨnsɨw (állott, fülledt)
Balkár: tɨnčɨ (rohad)
Haláj: tinč (csend)
Karaim: dinle, tɨŋla (hallgat)
Gagauz: dinnen (pihen)
Török: tin (lélek, lélegzet), dinle (pihen)
Magyar: tente (baba, tente)
*
Ojrát: tɨm (csend, csendesedik)
Tatár: töŋ-köš (csendes ember)
Csuvas: tamal (csendesedik), cănla (hallgat, meditál), cĕm (lélek, lélegzet)
Magyar: csend
Ótörök: bögü (varázslat)
Török: büyü (varázslat)
Középtörök: bügü (varázslat)
Gagauz: büü (varázslat)
Magyar: bű(báj), bűvös
*
Karahánida: bük (hajlik, görbül)
Tatár: bög (görbül, csavar)
Jakut: bük (hajlat, elrejtőzik)
Karaim: bügül (hajlik, görbül)
Üzbég: buk (görbül, csavar)
Kirgiz: buq (elrejtőzik)
Karakalpak: buq (leshelyen vár)
Magyar: bukik
*
Ótörök: keči (kecske)
Ujgur: kečki (kecske)
Csuvas: kacaka (kecske)
*
Karahánida: čelpek (csipa)
Ujgur: čapaq (csipa)
Gagauz: čapaq (csipa)
*
Óujgur: mün (bűn)
Tatár: min (bűn)
Kirgiz: mün, min (bűn)
Magyar: bűn
Magyar: koldul, koldus
Óujgur: qol (kér, könyörög)
Középtörök: qol (kér, könyörög) qolči (koldus)
Karaim: qol (kér, könyörög)
Jakut: kulu (ad)
*
Csuvas: hĕv, hüm (hón)
Óujgur: qojɨn (hón)
Török: koyun (kar, kebel)
Tuvai: hoj (hón)
Dolgán: konnok (hón)
Sárga ujgur: qoin (hón)
Gagauz: qojnu (hón)
Jakut: hońń- (hón-)
Haláj: qōn (hón)
Magyar: hón(alj)
*
Karahánida: qoŋ (ŋ = ng, a comb hátsó része)
Ujgur: qoŋ (hát, fenék)
Sárga ujgur: qoŋɨr, qoŋqɨr (hát, fenék)
Kazak, kirgiz: qoŋ (comb hátsó része, hát)
Magyar: hanyatt
*
Karahánida: qaɣur (éget)
Török: kavur (szárít, éget, perzsel)
Ujgur: qoru (éget)
Gagauz: qa'ur (éget)
Ojrát: kūr (éget)
Hakász, tuvai: hōr (éget)
Magyar: hervad
Magyar: tilt → titok
Ótörök: tɨd (elzár, akadályoz)
Türkmén: dɨj (megállít)
Ojrát: tijin (fegyelmezi magát)
Jakut, dolgán: tɨ̄t (elzár, akadályoz)
*
Ótörök: tolu (teli)
Tatár: tulɨ̄ (teli)
Hakász: tuol (telik)
Jakut: toloru (teli), tuol (telik)
Csuvas: tulli (teli), tultăr (tölt)
Török: dolu (teli), doldur (tölt)
*
Csuvas: šăl (fog), šăla (süllő), šul (nyír, vág), šulăk (seprű)
Gagauz: čalɨ (tüske), čalɨm (penge)
Türkmén: čal (élez, fen, szúr), čalgɨ (fenőkő)
Tatár: čal (megver, gyilkol)
Üzbég: čal (megver)
Ujgur: čal (megver)
Haláj: čal (csíp, szúr)
Török: çal (lop), çalı (bokor)
Középtörök: čalaɣan (csalán)
Ojrát: čalqančaq (csalán)
Magyar: csal, csalán, sulyom, sül (sün értelemben), süllő
Testrészek nevei
Török: geri (hát)
Tatár: kire (hát)
Kazak: keri (hát)
Gagauz: geri (hát)
Magyar: gerinc, geréb
*
Ótörök: qazɣuq (karó)
Tatár: qazɨq (karó)
Baskír: qaða- (kapcsolódni), qaðaq (köröm)
(Aki esetleg nem tudná, a ð olyan hangot jelöl, mint a th az angol „them” szóban.)
Magyar: karó (erről elismerik, hogy török), karom, köröm (erről nem)
*
Csuvas: pĕrke- (lefedni)
Tatár: börke- (lefedni)
Jakut: bürüj- (felhősödni)
Türkmén: büre- (lefedni)
Magyar: bőr, pőre
*
Ótörök: jalɣa- (nyal)
Török: yal- (nyal)
Sór: çalɣa (nyal)
Csuvas: šula- (nyal)
Gagauz: jal (étel), jalma- (nyal)
Magyar: nyál, nyal, nyel, nyelv, csula (?)
*
Ótörök: jaqa (nyak)
Ojrát: d́aqa (nyak)
Csuvas: šuka (nyak)
Evenki: nikimna (nyak)
Magyar: ápol (eredeti jelentése: csókol)
Török: öp (csókolni)
Türkmén: öp (csókolni)
Ótörök: op (szívni, nyelni)
Baskír: up (szívni, nyelni)
*
Magyar: após (apácska)
Középtörök: abušqa (bácsi)
Ótörök: abučɣa (öreg férfi)
Hakász: abɨsqa (férj)
Csuvas: upaška (öreg férfi)
*
Üzbég: kuchuk (kutya)
Ótörök: kuča (kutya)
Török: kuçu (kiskutya)
Kazak: küşik (kiskutya)
Magyar: kutya (tájnyelv: kucu, kucsa, kucsó)
Török: yorul (kifárad), yorgun (fáradt)
Kumik, gagauz: jorul (fárad)
Magyar: gyors
*
Óujgur: joɣur (gyúr), joɣrot, jurɣut (aludttej)
Jakut: suorat (aludttej)
Török: yoğur (gyúr), yoğurt (aludttej)
Sór: čūr (gyúr)
Ojrát: d́ura (gyura – gyúr)
Csuvas: šĕr (gyúr)
Gagauz: jūrt (aludttej)
Magyar: gyúr
*
Türkmén: turaq (savanyított tej)
Csagatáj: toraq (savanyított tej)
Csuvas: turăh (savanyított tej)
Magyar: túró
*
Török: göt (ánusz)
Karahánida: köt (ánusz)
Csuvas: kut (ánusz)
Evenki (tunguz-mandzsu): koto-kon (lyuk)
Mongol: qota-ɣar (üreg)
Magyar: gödör, kotor
Gagauz: gölmäk (ing)
Tatár: külmäk (ing)
Karaim: kölmek (ing)
Magyar: kelme
*
Ojrát: čɨmɨn (méh)
Tatár: čeben (szúnyog)
Balkár: čibin (bögöly)
Türkmén: čibin (szúnyog)
Karaim: čɨmda- (harap)
Csuvas: cĕpĕt- (csíp), cĕptĕm, cĕpkĕm (csipet)
Magyar: csíp, csipet, csipke
*
Jakut, dolgán: alɨn (alatt)
Török: alt (alatt), altta (alatta)
Ojrát: altɨ- (alatt), altɨɣɨ (alatti)
Karahánida: alɨɣ (rossz), alɨq- (értéktelennek lenni)
Nogáj: alasla- (megalázottnak lenni)
Karaim: alas (gyengeség)
Ótörök: alčak (szerény)
Baskír: alama (rossz)
Ojrát: alā (buta, bolond)
Oszmán: alčak (alacsony), alɨk (alávaló, gyenge)
Magyar: alacsony, alag-, alap, aláz, alig, aljas, alom, alant (lent)
Ótörök: alaŋad- (lankad)
Magyar: lankad
Magyar: kever, kavar, habar, kabar (népnév)
Óujgur: qavɨr (egyesít, összehoz)
Karahánida: qavur (egyesít), qavɨš (egyesül)
Tofa: xabɨr (egyesít)
Óbolgár: Kuvrat / Kubrat / Hovratu (egy uralkodó neve)
*
Óujgur: ara (két dolog közti tér)
Csuvas: var (lyuk)
Türkmén: or (ásni)
Jakut: orō (kiszakít, kihúz)
Ujgur: arɨq (patak, csatorna)
Kirgiz: arɨq (árok)
Magyar: árok, arat (- > irt)
Ómagyar: aruk (Tihanyi alapítólevélben)
*
Tatár: qajrɨ (kéreg)
Csuvas: hujăr (kéreg)
Tuvai: qazɨ (kérget hántolni)
Karahánida: qaz (kéreg)
Üzbég: qazghoq (korpa)
Magyar: kéreg, (korpa)
Ótörök: bile, bilen (együtt, vele, is)
Balkár: -bla (vele)
Gagauz: -jlan (vele)
Török: ile (vele, külön szóként), -le, -la (toldalékként)
Magyar: -val, -vel
*
Ótörök: bıç- (vág)
Török: biç- (vág), bıçak (kés)
Tuvai: bɨš- (vág)
Csuvas: pĕš- (vág)
Magyar: vés, véső (+ bicska az oszmánból)
*
Ótörök, török: bil- (tud)
Tatár: bel- (tud)
Csuvas: pĕl- (tud)
Magyar: vél
*
Csuvas: vakla- (kicsinyít), vaklan- (darabokra tör)
Magyar: vág
*
Csuvas: pekĕ (kés)
Magyar: bökő
Ótörök: tul- (nyom, ütközik)
Baskír: tula- (rúg)
Magyar: tol
*
Török: it- (nyom, üt)
Ujgur: itär- (nyom, üt)
Dolgán, jakut: üt- (nyom, üt)
Magyar: üt
*
Török: vur- (ver), vuruş (lövés, verés)
Csuvas: văr- (ver)
*
Csuvas: kür-, kürt- (hord)
Magyar: hord
Tofa: ńumur (gyomor)
Tuvai: çumur (gyomor)
Karahánida: jumur (gyomor)
Tofa: ńumurxa (tojás)
Tuvai: çuurɣa (tojás)
Karahánida: jumurtɣa (tojás)
Török: yumurta (tojás), yumuşak (lágy, puha)
Ojrát: d́ɨmɨrtqa (tojás)
Magyar: nyom, gyomor
Magyar: kövér, kevély
Tuvai: xever (has felfújódása)
Jakut: kiebir (kevély)
Kirgiz: keber (has felfújódása)
Török: gebe (terhes)
Magyar: gomba
Tatár: gömbä
Csuvas: kămpa
Magyar: tompa, tömpe, domb, tömör, tompor
Kazak, kirgiz: tompaq (kerek)
Csuvas: tămat (tömpe), tüpe (domb)
Karakalpak: tompaq (tömör)
Hakász: tomɨr, tombɨr (tompa)
Azerbajdzsáni: tombul (tömör)
Ótörök: töpü (domb)
Török: top (labda), tepe (domb)
Magyar: ilyen, olyan
Ótörök: ayluk, eyle
Török: öyle
Balkár: alay
Krími tatár: olay
Magyar: ön (megszólítás) önnön (vagyis: az ő saját valamije)
Török: o (ő), onlar (ők - a -"lar" a többesszám), onun (az övé)
Haláj: ọ̄ (ő, az)
Török: o (ő, az)
Ujgur: u (ő, az)
Magyar: ő
*
Óujgur: bu, mun- (ez)
Török: bu (ez)
Karaim: mu (ez)
Magyar: ma, még, most, más, már
*
Haláj: uðra (ő, az)
Kirgiz: oşo (az)
Karakalpak: usɨ (ez)
Magyar: az, ez
Ómagyar: oz (Halotti beszéd)
*
Magyar: tesz, tenni, tevés
Csuvas: tu, tăv- (tesz, csinál)
*
Ojrát: qū- (követni, üldözni)
Csuvas: hu, hăv- (vezetni, üldözni, küldeni)
Baskír: qɨw- (követni)
Karahánida: qov- (követni)
Magyar: követ (ige és főnév is)
Magyar: kilincs, kallantyú
Sór: qɨlčɨ (fogantyú)
Ojrát: qɨlɨ, qɨld́ɨ (fogantyú)
Jakut: kɨld́ɨ (fogantyú)
Baskír tájnyelvi: qɨlɨs (fogantyú)
Óujgur: qɨlɨč (kard)
Török: kılıç (kard)
*
Magyar: keres
Óujgur: qarva- (tapogatózva keres)
Karahánida: qarva- (tapogatózva keres)
Török: kavra- (megfog)
*
Ótörök: qɨl (haj)
Török: kıl (haj)
Dolgán: kɨl (láthatár)
Hakász: xɨl (haj)
Csuvas: hĕlĕh (haj)
*
Óujgur: elig (kéz)
Török: el (kéz)
Jakut: elī (kéz)
Gagauz: jel (kéz)
Sárga ujgur: ɨlɨɣ (kéz)
Csuvas: ală (kéz)
Magyar: ujj
Magyar: kan (eredeti jelentése: disznó)
Ujgur: qavan (vaddisznó)
Ojrát: qaman (vaddisznó)
Tatár: qaban (vaddisznó)
*
Óujgur, török: kiši (ember)
Tuvai: kiži (ember)
Baskír, tatár: keše (ember)
Magyar: hős (eredeti jelentése: férfi)
Török: geç (késik), gece (este)
Óujgur: keč (késő, hosszú idő) keč (késni), keče (éjszaka, este)
Haláj: kīečä (éjszaka)
Nogáj: keš (késő, éjszaka)
Baskír: kis (este), kisä (este, tegnap)
Csuvas: kaš (este)
Magyar: késik, késő
*
Óujgur, török: sön- (fakul, eltűnik)
Baskír: hün- (fakul, eltűnik)
Csagatáj: söjün- (fakul, eltűnik)
Csuvas: sün- (fakul, eltűnik)
Magyar: szűnik, szünet
Magyar: izzó, izzik, izzít, izzad, izgat, izgalom
Türkmén: ɨssɨ (forró)
Tuvai: ɨsɨɣ (forró)
Ojrát: izü (forró)
Óujgur: isig (forró)
Török: ısı (hő), ısıt- (melegít), ısın- (bemelegít)
Karaim: ɨsɨt- (melegít)
*
Török: -dan, -den, -tan, -ten (-tól, től, -ból, -ből)
Kazak: -nan, -nen, -dan, -den (-tól, -től, -ból, -ből) - például "Qazaqstannan" = Kazahsztánból.
Magyar: innen, onnan, honnan (végződései), -tól, -től
*
Baskír: tok, toksaj (táska)
Magyar: tok
*
Török: kapak (borítás), kapı (ajtó, kapu), kap- (zárni)
Óujgur: qap- (zárni), qapɨɣ (ajtó, kapu)
Dolgán: kappaktā- (zárni)
Karahánida: xafsı (láda), qapɨrčaq (koporsó, láda, kosár)
Csuvas: hupă (kapu), hupla- (zárni)
Magyar: kapu (ómagyarban még "kapú"), kupak, koporsó
*
Ótörök: küvüč (kicsi)
Magyar: kevés
Magyar: -tuk, -tük (pl. csináltuk, vettük)
Török: -tuk, -tük, -tik, -tık, -duk, -dük, -dik, -dık (pl. yap = csinál, yaptık = csináltuk)
*
Török: -umuz, -ümüz, -imiz, -ımız (-unk, pl. valamink)
Ómagyar: -emük, -umuk, -umk (-unk)
*
Török: senin (tiéd), -un, -ün, -in, -ın (-d, pl. “anyád” = anan)
Kirgiz: -d (-d)
- Ezt is urálinak tartják.
*
Török: -i, -ü, -u, -ı, -si, -sü, -su, -sı (-ja, -je, pl. valamije)
Csuvas: -ĕ, -šĕ, -i (-ja, -je)
Baskír: -hɨ (-ja)
Magyar: -ja, -je, -a, -e
+1
Az “igen” szó uráli etimológiája:
Finn: hyvä (jó)
Észt: hea, hüva (jó)
Számi: sâvve (gyógyul)
Mordvin: čiv (jó, szép)
Mari: šu (egészség, friss)
Magyar: igen (tájnyelvi “égen”, “ügön”)
De:
Csuvas: syvă (egészség), syvăl (jobbul)
Török: sağ (egészség, helyes)
Ótörök: saɣ (egészség)
Tatár: saw (egészség)
Ojrát: sū, su (egészség)
Baskír: haw (egészség - vö. a finn szó)
Nogáj: saw, sawlaj (egész, teljes)
Szalár: sax (helyes)