Forró, tüzes nyár a Balaton-felvidéken; a kapitányok jelentései tükrében.
457 évvel ezelőtt, 1561 augusztusának elején forró és mozgalmas nyárban volt részük a Balaton-felvidék magyar várainak. Erről tudósít bennünket Ormány Józsa sümegi kapitány több levele is. A veszprémi és a székesfehérvári törökség nagy erővel özönlött be abba a résbe, melyet a kicsiny Hegyesd várának megszerzésével és megerősítésével szereztek. Erre a környező magyar végvárak népe is megmozdult és mindennapossá lettek a csatározások…
Ormány (vagy Ormándy) Józsa (azaz József) kapitány augusztus 3-án kelt levelében írta Csányi Ákosnak Kanizsára:
„Két emberem is volt oda be Fejérvárra, kiknek egyike ilyen bizonyos hírt hozott, hogy szemével látta, hogy az bég nagy sok népet gyűjtött volt fel Veszprimbe, csak két vajdát küldött kétszáz lóval, ő maga pedig Buda felé ment ki az kapun… Immár nem tudom mi szándékban vannak, de én azt hiszem…, hogy ki akarnának jönni ugyan derék sereggel, hogy az Szalaságot (vagyis a Zalaságot, azaz Zala vármegyét - megjegyzés tőlem. )…” de előbb Sümegre is rámennének – véli Ormány Józsa és így folytatja: „… és az mi kicsiny váraskája vagyon, el akarják égetni. Azért jó volna Kegyelmednek hírré tenni mindenfelé, mind Sárvárra, s mind egyéb felé, hogy osztán akkor ne készülnének, mikor rajtuk volna az ellenség!”
A sümegi kapitánynak azt jelentették, hogy legalább 4-ezernyi török (!) gyűlt össze Veszprémnél s mind a hegyesdi török vajda, Bajazid (vagy máshol Bayezid etc.) hívására várnak, aki most ugyan vígan muzsikáltat magának a hegyesdi várban, de valójában a jó alkalmat figyeli, hogy mikor verheti fel a magyar terület falvait.
Ugyanakkor egy későbbi – augusztus 5-én kelt, és Nádasdy Tamáshoz címzett – levelében Ormány Józsa azt is megírta, hogy noha igen jő is a török had Hegyesd alá Veszprém felől, de úgy tudja, hogy a táborban (már ott Veszprémben) valami kórság ütötte fel a fejét, mert hullik is a török had a betegség miatt, „Veszprémben a török asszonyok az utcákon siratják a férjeiket.” Arról is szólt, hogy nem tudni mi is a török támadási szándéka: Sümegre, vagy Keszthelyre mennek ki? A környékben mindenhol nagy a rémület emiatt. A jobbágyok is elbujdosnak, vagy elsáncolják a falvaikat, templomaikat –ahol védekezhetnek. A sümegi kapitány augusztus 12-én kelt levelében már arról szólt: „Továbbá hírt egyebet nem írhatok, hanem egy pribég jött ki Mohácsrul, ki száz maratalóccal bírt, kérdeztette Sarkandy uram hírt, azt mongya, hogy az császár meghalt volna, az immár nem tudom, ha igaz az pribég mondássa avagy nem.”
Ugyancsak ekkor Gyulaffy László Tihanyból írta, hogy egy török csapat (Nagy)Vázsony váránál egy másik pedig Devecsernél vetett lest, sikerrel jártak, mert sok magyart elfogtak. Ezzel összecseng Ormány Józsa augusztus 16-án kelt jelentése, miszerint a törökök egészen Sümeg és Devecser alatt portyáztak – Bajazid hegyesdi vajda volt velük (egyébként e nevezetes török vajdát Gyulaffy győzte le később halálos párviadalban). Azonban a török portyázások felélénkülése úgy tűnik nem csupán a Balaton-felvidéket és a Bakony vidékét érintette, mert néhány nappal később befutott Orosztonyi Péter tiszttartó levele a somogyi Szenyérből, ki arról szólt, hogy nagyobb török csapat száguldott Marcali alá, illetve a Dráva-mentén Babócsa alatt is raboltak: „tegnapelőtt Marczali alatt voltak a törökök, tegnap es még Babolcsa felé voltak.”
Ez a helyzet folyamatosan tartott egész augusztusban. Ormány Józsa augusztus 20-án kelt levelében, hogy a hegyesdi vajda és vitézei Tapolcán voltak, ott „kastélyt” kezdtek építeni – vagyis erődítményt kezdtek építtetni. A dolog azonban nem ment rendjén ezért a tapolcai bírót buzogányukkal (!) megverték. Amikor Sümegről Ormány két vitéze Csuk Péter és Badaracs Mihály kimentek, hogy a vidéket kémleljék, visszatérve elmesélték, hogy Szigligetet egy szál török is „felverte”; valami török vitéz egészen a várkapuig nyargalt és ott kivont szablyával fenyegetőzött. Nem értették a szavát. A szigligeti porkoláb, Trombitás Balázs azonban annyira megijedt ettől, hogy nyomban bezárta és eltorlaszolta a várkaput. Itt lehet, hogy valami szigorú tiltás volt a háttérben, gyanús e török vakmerősége, valószínű arról volt szó, hogy a hangosan fenyegetőző török a szigligetieket akarta kicsalni egy olyan helyre, ahol társai rejtekben arra vártak, hogy rájuk csaphassanak. Trombitás porkoláb elővigyázatossága tehát inkább a szigligeti vitézek kinyargalását akadályozta meg.
