Szigetvár

1566


452 évvel ezelőtt, 1566. augusztus 15-én egy kitörés alkalmával – a nyugati oldalon – heves harcban hősi halált haltak Radován Jakab és Dandó Ferenc szigeti hadnagyok…

A küzdelem már az első napoktól hihetetlen hevességgel tombolt. Az ostromban a törököknek minden négyzetméterért súlyos áldozatot kellett hozni. "Az oszmán táborban nagy harci elszántság uralkodott. Az utolsó gázi is tudta, hogy 'azt mondta a török császár, hogy vagy meghal, vagy Szigetet megveszi, addig el nem hagyja'."

A harcot részletesen leírja Istvánffy Miklós és Budina Sámuel krónikája egyaránt. "Már tizenkét nap elmúlt, amióta a várost ostromolták – a törökök nem hitték volna, hogy vitéz népünk oly sok nagy támadását oly sokáig fel tudja tartani –, amikor Aliportug, ágyúkkal leterítve és ledöntve a sáncot, nagy rést nyitott a városfalon. Midőn ezt a janicsárok és a törökök nagy erővel megtámadták (…)."

A kiválóan képzett és vezetett török tüzérség mesterien végezte munkáját sok gondot okozva ezzel a védőknek. Eleinte nem csupán a várfalakról verték vissza a rohamozókat, hanem maguk is kicsaptak rájuk, nagy károkat okozva mind emberéletben, mind anyagi javaikban, tüzérségi és más katonai felszereléseikben. Nem véletlen, hogy egy nevezetes kitörésnek éppen a török ütegek voltak a célpontjai. Tudunk róla, hogy Szecsődy Máté (másutt így: Szekcsőy) a szigeti gyalogok fővajdája több kitörésben, kiütésben is részt vett a katonái élén – a legnevezetesebbet az Újváros török megszállása után (közvetlenül augusztus 10 után) hajtotta végre.

Augusztus közepére a legveszélyesebb és fenyegetőbb helyzet – mind az Óváros, mind a vár védelme számára kardinális pont – az volt, hogy Ali Portug bég vezetésével a törökök a várostól nyugatra kivezető hosszú töltés (amely a tó vizét felfogta) átvágásán dolgoztak, ennek a munkának a zavarására és az ágyúk szétrombolására támadtak most a szigetiek.

A két híres-neves bajtárs Radován Jakab és Dandó Ferenc hadnagyok vitézeik élén kiütöttek az ágyúkra. Az ütegek oltalmára rendelt janicsárokra rohantak. A meglepett törökök megfutamodtak, s e pillanatnyi idő elég volt, hogy az ágyúk gyújtólyukait beszegezzék, a kerekeiket és tengelyeiket szekercékkel szétvagdossák és elrontsák ezáltal használhatatlanná tették őket. Hamarosan magukhoz tértek az ostromlók és meglepetésükből felocsúdva nagy erőkkel a kitört szigeti vitézekre rohantak s szinte teljesen elborították őket. Noha azok serényen verekedve rendezetten hátráltak az oltalmazó erősség felé, a Patai kaput már el nem érhették. Dandót fejlövés érte, azonnal meghalt. Míg Radovánnal akkor végeztek mikor ágyéklövésétől összeroskadt..

Fejüket levágták és azoknál az ütegeknél, melyet lerontani kívántak láthatóan kifüggesztették. A várkapitány Zrínyi igen elkeseredett két jeles tisztjének és sok vitézének halálán s ekkor megtiltotta a várból való kitörést az ellenségre, hogy majd azokban a végzetes napokban éppen neki kelljen személyesen döntenie ezen parancsának feloldásáról. Az ostromlók betörve a városba véres kézitusát vívnak, rengeteg a halott, több mint 3-ezer janicsár, és a védők is súlyos veszteséget szenvedve kell, hogy visszavonuljanak.