A magyar nyelv komplex hangzása páratlanul változatos (és az ezzel együtt járó komplex gondolkodás is)

Áder reformációs beszédét amikor néztem szándékosan nem figyeltem a szavak jelentésére direkt úgy akartam hallani ahogyan az ott ülő külföldiek hallják.

Megfigyeltem hogy a magyar nyelv olyan változatos hangzású hogy nem venni benne észre ismétlődéseket egy teljesen kaotikus hangzás amiben a rendet a sokféle de ismétlődő toldalék és a névelők adják.

Azon gondolkodtam vajon tudják e a világon vagy érzik e a külföldiek már abból ahogyan hallják hogy semmihez nem fogható a többi nyelvhez kicsit sem hasonlító,semmiféle kerettel kötöttséggel ismétlődésekkel nem jellemezhető valamit hallanak ami nagyon extra páratlan.


És elgondolkodtam a világ nyelvein és a hozzájuk tartozó kultúrákon embereken.
És elképesztő mennyire passzol az adott nyelvek hangzása az adott nemzet lelkületéhez.


Persze ez csak egy elnagyolt fikció nem kell komolyan venni hoiszen embere válogatja de talán ha halmazban nagyban vizsgálnánk az embereket többségi alapon lenne valami igazsága annak hogy van visszahatása egy alap ráhatása a nyelvhasználatnak az adott nemzet egyedeinek lelki profiljára.


-A német az tényleg darabos ismétlődő kijelentő módban lévő,picit kioktató,rövid rendezett mondatokból áll.Ehez passzol a német minden tudáshoz amivel terveznek mindent pontosan előre.


-A Kínaiban meg a Japánban a sok "ű" még "í" meg "cs" olyan mintha állandóan kiváncsiak lennének és kérdeznének és ez passzol ahoz a képhez hogyan érdeklődnek minden iránt teljes lenyűgözöttségben és játékos csodálattal átvesznek találmányokat licenceket azokból kiindulva csinálják a saját dolgaikat nagyon szorgalmasan lelkiismeretesen.

-A Japánban az erőszakos rövidrezárt parancsokt osztó hangzás egy teljesen valaminek alárendelt elnyomott szenvedő kötelességtudó feszes rendet sugároz.

-Az olasz szókimondó kiabálós fellengzős flegma fáradt "lusta" ösztönösen kitűnni akaró nagyotmondó őszinte amilyenek a látszatra kinézetre nagyon adó motorjaik autóik


-A Francia meg az elnyújtott utolsó szótaggal olyan hangzású mintha egy naív beképzelt óvodás primadonna beszélne és ehez passzol is hogy miközben el van telve magával nem veszik észre mi történik az országukkal

-Az angol nyelv végtelen egyszerűsége durva kocka faragatlansága a vadnyugatot idézi.

-Az arab nyelv meg mintha egy valamiről beszélnének állandóan mintha egy akarat szabná meg a mondandójukat a sok "A" hangzású szótaggal.


-A Vietnámit(ha az volt és nem Thai) sosem felejtem el egy 8. kerületi postán hallottam,nyávognak lényegében mint a macskák,picit szenvedős a hangzása