– Először járt Budapesten?
– Igen.
– Milyen benyomásokat szerzett? A francia, illetve a nyugati sajtóban gyakran elhangzik, hogy Magyarországon „ultranacionalista vezetés” van, „autoriter rezsim”. Diktatúrában érezte itt magát?
– Nem, egyáltalán nem. (nevet) Tényleg nem, sőt. Lenyűgözött a város, először is azért, mert gyönyörű. De leginkább az tűnt fel, hogy itt valóban biztonságban érezheti magát az ember. Ez egyébként mint francia mindig elkeserít, mert hát ki kell mondani, hogy amikor külföldre megyünk, majd hazatérünk, szembesülünk azzal, hogy megszoktuk a megszokhatatlant. Tűrjük a tűrhetetlent és behódoltunk a kimondhatatlannak. S ha minden francia el tudna utazni például Magyarországra, akkor talán megértenék, hogy nem tűrhetjük tovább a francia állapotokat. Itt minden tiszta, békés, nem látni rendőröket, érezni, hogy szinte nincs bűnözés, nincs ordibálás…
– Ön szerint ennek nagyrészt a bevándorlás az oka?
– Igen, azt gondolom, igen, nagy részben a bevándorlás okozta a jelenlegi francia állapotokat, és leginkább a biztonságérzet hiányát.