Megint igazolva látok valamit.És tudom kb hogy nézek majd ki 80 évesen :)
"Hill közben persze forgatott önállóan is filmeket, amelyek közül a Henry Fondával közösen készített Nevem Senki a személyes kedvence. Lett volna lehetősége még sokkal több produkcióra is, de nem kért belőlük. „Sokan mondták, hogy őrült vagyok, amikor nagy szerepeket és rengeteg pénzt utasítottam vissza, mert az erkölcsi érzékem nem engedte, hogy elfogadjam őket. De megérte, mert egyszer megállított az utcán egy anyuka, aki azt mondta, hogy csak csináljam így tovább a filmjeimet, mert azokra biztosan elviheti a gyerekeit, nem fog valami csúnya meglepetésbe belefutni. Ennél nagyobb dicséretet soha nem kaptam.”
"A színész 1983-ban öltötte magára először a papi reverendát, amikor eljátszotta Don Camillót, akinek figuráját a legendás Fernandel tette felejthetetlenné. A filmszakmában először senki nem hitte, hogy ez jó ötlet. „Nagyon kitartónak kellett lennem, hogy megcsinálhassam ezt a filmet, mert rajtam kívül senki nem akarta. Mi keresni valója van egy cowboynak, kérdezték, egy pap szerepében? De én nem adtam fel és végül (vállalkozó stúdió híján) én lettem a film producere és rendezője is egyben.” És hogy miért is játszhat el egy cowboy hitelesen egy papot? Nos, Terence Hill filmjeiben mindig a jó győz, a rossz meg elnyeri büntetését, nem hal meg senki, nincs erőszak, a verekedések amolyan rajzfilmbunyók, nincs szexjelenet és nincs durva beszéd. Kevés színészt lehetne mondani, aki hitelesebben bújhatna egy pap szerepébe, mint ő. Annál is inkább, mert Terence Hill mélyen vallásos. „Igen, hiszek Istenben és gyakorló katolikus vagyok. Nem szoktam erről gyakran beszélni, mert ez egy rendkívül személyes és becses dolog. Nagyon nehéznek találok erről bármit is mondani, mert a valláshoz fűződő viszonyom rendkívül bensőséges és folyamatosan változik. Alapvetően jó viszonyban vagyunk, szívélyes viszonyban, boldog, komoly néha haragos viszonyban, de mindenképpen élő és valódi viszonyban. Minden más ember is így van ezzel, ha esetleg nem is tud róla.”
