Ez a googleAI verziója,de nemlehet hogy az ellenzéki városvezetések bekövetkezte után nem volt többé pénze a klubboknak? És ez vár nagyban az országra is? amikor a nemzetért dolgozó maffia helyett a nemzetért való lelkesedés motiválta nagyvállalkozói összefogásban induló NAGYRAVÁGYÓ MAGYAR SIKERESSÉG tervek helyett a nemzetköziségnek a "vannak fontosabb dolgok is" felkiáltással szociális társadalmi ügyek elsőbbsége a nyugati trendeknek való megfelelés bezárkózás racionalizálás spórolás leépítés bürokratikus garasoskodó EU kompatibilis mindent hátráltató ellenőrző transzparencia kezd el vezetni egy közösséget?
A DKKA CSŐDJE:
"Komoly válság a DKKA-nál: nincs áram, nincs busz, egy felnőtt játékosuk van"
1. Az önkormányzati váltás és a csapdahelyzet :
Dunaújvárosban a Fidesz elveszítette a várost, és egy ellenzéki (Rajta Újváros! Egyesület) városvezetés került hatalomra. A klubot működtető DKKA Kft. viszont továbbra is önkormányzati többségű cég maradt, miközben a klub operatív vezetését (Horváth Tibor és Vertig Csaba személyében) a kormánypárthoz köthető menedzsment vitte.
Ez egy klasszikus patthelyzetet teremtett: a fideszes hátszelű vezetés irányította a klubot, de a számlákat és a működési támogatások egy részét az ellenzéki várostól várták el. [1, 2, 3]
Ez egy klasszikus patthelyzetet teremtett: a fideszes hátszelű vezetés irányította a klubot, de a számlákat és a működési támogatások egy részét az ellenzéki várostól várták el. [1, 2, 3]
2. Az átláthatóság követelése vs. növekvő adósság
Az új ellenzéki városvezetés – teljesen érthető módon – szigorú elszámoltathatóságot és pénzügyi átláthatóságot követelt cserébe a városi adófizetők pénzéért. Nem akartak biankó csekket aláírni egy olyan menedzsmentnek, amely politikailag velük szemben állt.
- Mivel a klub vezetése nem akart vagy nem tudott teljes transzparenciát biztosítani az önkormányzat felé, a városi támogatások folyósítása akadozni kezdett, vagy feltételekhez lett kötve.
- A klub bevételei megcsappantak, miközben a kiadások (magas játékosfizetések, csarnokfenntartás) maradtak. Ebből a pontból indult el a brutális, közel 1 milliárd forintos adósságspirál. [1]
3. A „szándékos” csőd és a DKKA SE megalapítása
A klub korábbi vezetői maguk is elismerték a nyilvánosság előtt (például a fideszes Duna Online felületein), hogy határozottan egy olyan új modellt akartak felépíteni, amely „semmiben nem függ az önkormányzattól”. [1]
Amikor látták, hogy a város szorítja a hurkot az átvilágításokkal, és a kft. az adósságok miatt úgyis összeomlik, a következőt lépték meg:
- Átmentették az értékeket: Megszerezték a Virág Egyesületet, átnevezték DKKA SE-re, és elkezdték átcsatornázni oda a fiatal játékosokat, az utánpótlást és a bérleti jogokat. [1]
- Kérték a fideszes mentőövet: Elérték, hogy a kormányzati sportállamtitkárság 169 millió forintos rendkívüli támogatást küldjön, de szándékosan elérték azt is, hogy ez a pénz NE a tartozásokkal teli, önkormányzati kft.-be menjen (mert ott a hitelezők azonnal lefoglalták volna), hanem az új, tiszta, saját civil szervezetükbe. [1]
Mi volt ebben az ő személyes logikájuk?
Nem az volt a céljuk, hogy a dunaújvárosi kézilabdát elpusztítsák, hanem az, hogy privatizálják és kimenekítsék a saját politikai körük alá. A logikájuk az volt: „Hagyjuk ott a kft.-t a fenébe a milliárdos adóssággal és a felnőtt csapattal az ellenzéki önkormányzat nyakán, hadd vigyék el ők a balhét a csődért. Mi pedig az állami százmilliókkal és az utánpótlással megyünk tovább tisztán a saját, új egyesületünkben.” [1, 2, 3]
MOSONMAGYARÓVÁRI MKC MAJDNEM CSŐDJE
1. A politikai háttér: Ellenzéki/civil győzelem a városban
Mosonmagyaróváron a hosszú időn át tartó fideszes városvezetés után politikai váltás történt: a várost a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület (MPKE) élén Szabó Miklós polgármester és a Fidesz-ellenes koalíció vette át. [1, 2]
2. A klub „elfoglalása” transzparencia nélkül
Miközben a városvezetés ellenzéki/civil irányítás alá került, a kézilabdaklub (MKC) élére a háttérben Gáspár Botond személyében egy kormánypárti kötődésű elnök került. [1]
- Zárt ajtók mögötti működés: A dunaújvárosi esethez hasonlóan az új klubvezetés itt sem biztosított valódi pénzügyi átláthatóságot a város felé, és teljesen önfejűleg, a helyi érdekeket és az önkormányzatot kihagyva próbálta meg irányítani a klubot.
- Az új menedzsment nem volt hajlandó együttműködni a várossal, a gazdasági döntések, a felhalmozott hiányok és a játékosok ki nem fizetett bérei körüli elszámolások zárt ajtók mögött maradtak. [1, 2]
3. A játékosok lázadása a fideszes vezetés ellen
Ez a fajta erőszakos, átláthatatlan és politikai alapú klubvezetés Mosonmagyaróváron akkora belső feszültséget szült, ami ritkán látható módon tört a felszínre:
- A játékosok megelégelték Gáspár Botondék ténykedését, a romló körülményeket és a bizonytalanságot.
- A sztrájk: Tiltakozásul a klubvezetés ellen a csapat tagjai demonstratívan megtagadták a játékot, és hátat fordítottak a pályának. Emiatt a szövetség (MKSZ) később el is tiltotta a kézilabdázókat, amiért a sportág presztízsét rombolták, ám a lázadásuk valódi célpontja a transzparenciát megtagadó menedzsment volt. [1]
4. A csarnok- és hitelbotrány mint a titkolózás eredménye
Mivel a klubvezetés titkolózott és nem fizetett, a városi tulajdonú aréna üzemeltetője megelégelte a helyzetet és kitette a szűrét a csapatnak. Gáspár Botondék még ekkor is megpróbálták eltitkolni a valóságot: a licenckérelembe valótlan adatokat írtak be, és úgy tettek, mintha minden rendben lenne, miközben nem is volt érvényes csarnokbérleti szerződésük