A Japánban évente eltűnő mintegy 80 000 ember jelentős része önként dönt úgy, hogy „elpárolog” a saját életéből. Ezt a társadalmi jelenséget japánul johatsu-nak (dzsohacu, 蒸発) nevezik, ami szó szerint párolgást jelent. A háttérben nem bűncselekmények állnak, hanem az a szándék, hogy az egyén minden korábbi kapcsolatát megszakítva, teljesen új identitással, máshol kezdjen új életet. [1, 2, 3, 4]
Miért választják az emberek a „párolgást”?
A döntés mögött leggyakrabban a rendkívül szigorú japán társadalmi elvárások és az elviselhetetlen pszichológiai nyomás állnak: [1, 2]
- Gazdasági és pénzügyi csőd: Súlyos adósságok felhalmozódása, munkanélküliség vagy üzleti kudarcok. [1, 2]
- A kudarc szégyene: A japán kultúrában a becsület és a reputáció kiemelten fontos. Sokan inkább az eltűnést választják, mintsem hogy szembenézzenek a családi vagy munkahelyi megszégyenüléssel (pl. egy sikertelen egyetemi felvételi után). [1, 2, 3, 4]
- Magánéleti válságok: Boldogtalan, mérgező házasságok, családi viszályok vagy családon belüli erőszak elől való menekülés. A válás társadalmi megbélyegzése helyett sokan a nyomtalan távozást preferálják. [1, 2, 3, 4]
- Munkahelyi stressz: A japán vállalati kultúra (salaryman életmód) és a túlhajszoltság (karoshi) elviselhetetlen mentális terhet ró az egyénekre. [1]
- Egészségügyi okok: Az összes eltűnt mintegy 25%-ánál az időskori demencia áll a háttérben, ők nem szándékosan tűnnek el. [1]
Hogyan tudnak nyomtalanul eltűnni?
Japánban az eltűnést és az újrakezdést több egyedi tényező is megkönnyíti:
- Szigorú adatvédelmi törvények: Ha nem merül fel bűncselekmény vagy öngyilkosság gyanúja, a japán rendőrség nem nyomoz az eltűnt felnőttek után, mert tiszteletben tartják a magánszférát. A hozzátartozók nem férhetnek hozzá a banki adatokhoz vagy a térfigyelő kamerák felvételeihez. [1, 2, 3]
- „Éjszakai költöztetők” (Yonigeya): Létezik egy erre szakosodott, legális iparág. Ezek a cégek (szó szerinti fordításban „éjszakai menekülést segítők”) komoly összegekért cserébe, teljes titokban, az éjszaka közepén költöztetik el az embert, elrejtve a digitális és fizikai nyomokat a haragosok, hitelezők vagy a család elől. [1, 3, 4]
- Névtelen negyedek: Az „elpárolgott” emberek gyakran olyan nagyvárosi zárt közösségekben vagy nyomornegyedekben tűnnek el (mint a tokiói Sanya vagy az oszakai Kamagasaki), ahol készpénzes alkalmi munkákból élnek, és senki sem kérdez a múltjukról. [1]