Kellemes éjszakai meglepetés volt ez a film,dícséret az M5-nek:
-Még digitális korszak elötti tehát tökéletes színek fények
-20 évvel a háború után készült tehát még hiteles
-Levegős emberi tempó van idő nézelődni,gondolkodni,jelentéktelen dolgokon is ottragad a kamera
-Dialógusokban bújtatottan érinti az élet legnagyobb kérdéseit és emberi választ ad rá
-Próbáltam elképzelni a készítő szemszögéből hogy milyen saját történetet másodlagos jelentést akar elmesélni a legutolsó képsorok kapcsán az egész filmnek(bár az első 7-10? percét nem láttam) és félig sikerült,tehát hogy háborúban álló világban egy "menekülő" srác spontán találkozik egy rámenős problémás lánnyal aki nem tudja eldönteni mit akar és amíg vár a lányra eltalálja egy lövedék és a bobatölcsérben fekve az utolsó pillanataiban még látja ahogy a lány már döntött és vele menne és közeledik feléje,a kiégett romos mocskos háború sújtotta parton talpig elegáns vörös ruhában két kofferrel mintha az őrült háború közbeni normalitást a rendet a későn de megérkező elkezdődő emberi életutat szimbolizálná,csak hát addigra a bombatölcsérben meghalt a srác.
Konc Gábor hangja illik a fiatal Belmondo-hoz