ILYEN MÉG MAGYARORSZÁGON SINCS,VHOGY A MAGYARUL GONDOLKODÓ ELME AZÉRT TUDJA MI FONTOS ÉS MI NEM EGY AFRIKAIUL INDIAIUL ANGOLUL GONDOLKODÓ PEDIG EZEKSZERINT NEM
CALLUM STYLES labdarúgó:
– A semmiből jött a fájdalom?
– Igen, korábban nem
volt ilyen jellegű problémám. Január huszonnegyedikén, szerdán, ebédidő
körül kezdtem el érezni fájdalmat a hasamban. Az első gondolatom az
volt, hogy túl gyorsan ehettem meg az ételt, ám ahogy telt-múlt az idő,
fokozatosan lett egyre aggasztóbb a helyzet: kora este már kínomban
forgolódtam, később pedig öklendeztem. Olyan hányingerem és fájdalmaim
voltak, hogy nem voltam képes talpra állni, úgyhogy a barátnőm tárcsázta
a sürgősségi osztályt, és kórházba vitt. Elviselhetetlen volt a
gyötrelem, ráadásul a rendelőben rengeteget kellett várnom, mire
megvizsgáltak. Másnap hajnali három óra körül CT-vizsgálatot végeztek,
és kiderült, hogy a vakbelemmel van gond. Ekkor egy műanyag székben
ültem, nem viccelek, mintegy tizenöt órán keresztül, a kínok kínját
átélve – csak délben fektettek ágyba. Azonnali műtéti beavatkozásra volt
szükségem, de csak ide-oda tologattak, egyik kórteremből a másikba. Ezt
megelégelve a barátnőm elvitt egy magánkórházba, péntekre foglalt
időpontot, és másnap délben már ott feküdtem, öt-hat órával később pedig
megoperáltak.
– Valóságos rémálom…
– Tényleg az volt… A műtétből
ébredve láttam, hogy egy nagy cső lóg ki a gyomromból, amitől teljesen
összezavarodtam, kicsit meg is ijedtem. Az orvos felvilágosított, hogy
nem volt egyszerű, de jól sikerült a beavatkozás. Hozzátette, szerencsés
vagyok, mert ha tovább húzódik az operáció, talán nem sok időm maradt
volna hátra… Őrület, hogy ez megtörtént!