-Jé a 70-es években az "Androméda törzs" c scifiben ahogy kortársaiban se nincs rohanó rázkódó kézikamera nincsenek rosszul megvilágított jelenetek rosszul megválasztott napszakok és fények,minden kameramozgatás elhelyezés képi beállítás tökéletes.(akár a Columbo-kban)
-Jé..nincs minden másodpercében zilált fülsiketítő rohanó zene dolby sorround basszussal a dobhártyánk és az idegrendszerünk spannolására(mármint a kevésbé tudatosokat megcélozva hiszen én film közben felismerem a hatásvadász zavaró ócska dolgokat,zenéket,villanó képkockákat)Zene épp ott van ahová kell amikor tényleg meg kell növelni a pillanat hatását.
-Jé a tudósnő úgy néz ki mint egy napi 8 órában a mikroszkóp előtt görnyedő elhízott eltorzult tudósnő és nem úgy mint egy barbibaba vagy egy göndörhajú néger vagy indiai méltatlanul fel nem fedezett a fehérházban dolgozó kokakólát és chipset zabáló egyetemista komputerzseni srác "lángelme",(Nobel díjas pótlék,legalább a vásznon legyen egy)+ még a tudosnő homloka is +félszer akkora a normálisnál.
-Jé minden dialógus emberi természetes és részletekbemenő aprólékosan magyarázó,nincs hiányérzete az embernek,nincsenek trágár harsogó vagány humorizáló sejtetések utalások,a labor működésére a fertőtlenítés folyamatának bemutatására komoly filmidőt szánnak(+egy ismeretlen organizmus izolálására és lépésenkénti felfedezésére) zene nélkül és mégsem unalmas hogy lehet ez?
-Ja talán 20 éves elkrvult drogos hollywoodi szivárványos bzráns hülyegyerekek helyett még valódi emberek rendezték akik vannak annyira tudatosak hogy minden szavukra példamutatásukra odafigyelnek?
